(ja még egy valami. Az előző részekben (nem tudom, észre vettétek-e, de kétszer írtam meg egy részt, máshogyan, így ezen paráztam, meg dolgoztam, hogy kijavítsam, de mint mondtam nem volt időm újra írni. So, aki azt azután olvasta, hogy a felét kitöröltem, az azért volt, mert elrontottam. Bocsánat >.<. aki meg olvasta, az most már tudja, hogy miért volt.c: )
- Mi? - hőkölt hátra Nat - Miért küldted volna el? - kérdezte meglepetten.
- Mert miattam ne hagyjon ki ilyen lehetőséget! - csattantam fel, majd halkabbra vettem, nehogy meghallják a beszélgetésünket.
- Rebi, te hülye vagy. - fogta meg a fejét és elkezdte rázni.
- Már mért lennék hülye? - kérdeztem sértetten.
- Mert - kezdett bele, de anya pont akkor lépett be az ajtón két hatalmas szatyorral az oldalán. Nat gyorsan felpattant, és odaszaladt hozzá segíteni, engem pedig ott hagyott értetlenül. Mindenki kicsit megszeppenve kezdett el szedelőzködni.
- Oh, köszönöm Nataniel. - mondta anya kedvesen, majd felnézett és meglepetten eltátotta a száját - Ó! - mondta hirtelen - Nem kell elmenni, nyugodtan maradhattok vacsorára. - mondta immár mosolyogva, majd lepakolta a másik szatyrot a pultra és elkezdett kipakolni - Tepsiben sült húst csinálok. - mondta, majd megfordult a válaszainkra várva.
Mindenki rám nézett kérdő tekintettel.
- Nekem jó. - mondtam, mire elmosolyodtak és végre felengedtek.
- Rebi, addig adj nekik valami üdítőt, és menjetek fel a szobádba. Egy óra kb. és kész lesz a kaja, oké? - kérdezte kedvesen.
- Rendben. - intettem a kezemmel a többiek felé, és elindultunk fel a szobámba. Nagyon nem fértünk el, de így is jó volt. Bella beült az ágyam közepére, bal oldalára B a jobb oldalára pedig Rosa. Látom, nagyon jól összebarátkoztak. Én leültem az egyik citromsárga babzsák fotelembe, Nat pedig lehuppant mellém a másikba, majd ültünk csendben.
Egy perc után végül megszólaltam.
- Nem nézünk meg egy filmet? - kérdeztem - A kaja úgy is tovább tart egy óránál. - húztam fel a szemöldököm válaszra várva.
- Nekem jó, csak mit nézzünk? - kérdezte Rosa.
- Valami horrort. - kezdett el B ugrándozni a helyén.
- Ne már, én nem bírom a horrort. - nyafogott Bella.
- Nézzük meg az Árvát. - javasolta Nat.
- Nem az nem jó. - húztam el a számat - Az nem horror.
- De ne nézzünk már horrort! - dobta nekem a párnát a még mindig nyafogó Bella.
- Te... - tátottam el a számat, amikor kivettem a képemből a párnát. Majd ravasz mosolyra húztam, és hirtelen felpattantam. Azzal a lendülettel egy hatalmasat dobtam Bella fejének, aki megfejelte a falat. Mind a négyen elkezdtünk röhögni kétrét görnyedve, ő meg a fejét fogdosta. Majd ő is elnevette magát, és kihúzta B alól a párnámat, majd újra megdobott.
- Hé, ne lopd a popsi melegítőm! - tört ki Biából, mire mindenki megállt és kérdőn nézett rá - Most mi van? - kérdezte, mire elnevettem magam, majd kaptam a képembe még egy párnát.
- Na ebből elég. - mondtam komolyan és megemeltem a hangom. Mindenki meglepetten és kérdőn nézett rám - Nem tűröm el, hogy a saját szobámba így dobáljanak! - kiabáltam, mire Bella megszeppent.
- Bo - kezdett bele, mire kihasználva az alkalmat egy nagy párnával képen dobtam. Mindenki elkezdett nevetni, Rosa a hasát fogva dőlt el az ágyon.
- Hé! Ez nem volt fair! - mondta dühösen, majd ránézett Rosára - Te meg segíts már, ne röhögj ki! - csapott rá egy hatalmasat a seggére, mire Rosa felsikoltott.
- Aúú! - mondta, majd felült és a legkisebb párnával adott Bellának egy tockost.
- Engem ne hagyjatok már ki! - ugrott Bellára B, de nem volt szerencséje, mert Rosa épp akkor csapott le a párnával, így B-nek koccant egyet a foga, Bella pedig a fejét fogva jajgatott. Én meg nat közben a babzsák fotelekben nevettünk a három idiótán. Épp mutogattam neki, B fura pózát Bellán, mikor hátulról valaki elkezdett csikizni. Hatalmasat sikítottam, majd elnevettem magam és más sírva vergődtem a földön. Sajnos Nat, ahelyett, hogy segített volna, elkezdett csikizni Rosával együtt.
- Ne... Már! - nyögtem, azaz fuldokoltam, mert már a talpamat csikizték. Mikor Nat megfogta a másik lábam is, hirtelen nagy erővel felültem, majd nem foglalkozva Rosa meglepettségével és a két ágyon lévő lány verekedésével, előrelendítettem a lábam, mire Natanielen landoltam. Sajnos olyan lendületem volt, hogy sikerült megfejelnem szegényt. Majd mikor észhez tértem, azt vettem észre, hogy Nat alattam fekszik én meg rajta tápászkodok, és az arcunk két centire van egymástól. Megéreztem a finom illatát, majd azt éreztem, mintha mindenki megállna körülöttünk, és csak mi lennénk az mi kis buborékunkban. Lenéztem a szájára, ami enyhén szétnyílt, majd hirtelen elvörösödtem és legurultam róla. Ő tág szemekkel ült fel és nézett rám, de én olyan zavarban voltam, hogy elfordítottam a szemem. A két lány még mindig az ágyon ülve ütötték egymást nevetve, én pedig óvatosan Nat-re pillantottam. Kipirultan túrt bele a hajába, és igen... Az első gondolatom az volt, hogy milyen szexi.
Aztán megráztam a fejem. Mi van? Kérdeztem magamtól. Miért gondolok ilyeneket. Nem is kellett volna zavarba jönnöm. Gyorsan felpattantam és kisiettem a fürdőbe, amiből pont Rosa lépett ki vizes kezekkel és meglepetten nézett vörös és kétségbe esett fejemre.
- Egy perc és jövök. - mondtam neki vidámságot színlelve, de közben ideges voltam. Bár azt nem tudtam, miért.
Nem várva meg Rosa válaszát besiettem az ajtón a fürdőbe és megálltam a csap előtt. Ránéztem a fejemre és szörnyülködve vettem tudomásul, hogy teljesen vörös vagyok. Újra megráztam a fejem, majd hideg vizet eresztve a kezembe, megmostam az arcom. Nem sokat segített, így elismételtem egymás után többször is. Épp megtöröltem a más nem cékla vörös arcomat a hercegnős törölközőmmel, mikor benyitott valaki.
- Mindjárt megyek... - fordultam meg, de elcsuklott a hangom, mikor Natanielt pillantottam meg.
- Mit csinálsz már ennyi ideig? - kérdezte kíváncsian. Semmi jelét nem láttam rajta, hogy jelentett volna neki ez bármit is. Így egy kicsit lenyugodtam, és felsóhajtottam.
- Bocsi, csak arcot mostam. - indultam el felé.
- Mennyiszer? - húzta fel a szemöldökét, megvillantva féloldalas mosolyát. Én pedig eltátottam pár másodpercre a számat.
- Hát... Néhányszor. - mondtam kábán.
- Aha. - bólintott egyet teljesen hülyének nézve. Majd arra gondoltam, hogy ami történt, az meg se történt. Elvégre a legjobb barátom. Már szomszédok vagyunk több éve. Mindig segített, és ott volt mellettem. Olyan ő nekem mint a bátyám. Újra sóhajtottam. Semmi nem történt, nem kellett volna ennyire túl dramatizálnom.
Ránéztem barátomra, aki kíváncsian méregetett. Én pedig kapva az alkalmon hirtelen elkezdtem csikizni, mire hangosan felordított, majd ő is felnevetett. Nagyon csikis volt a hasán. Addig üldöztem, míg a háta el nem érte a falat, ahonnan már nem volt hová mennie. Egyik kezemmel feljebb baktattam a nyakáig és azt kezdtem csikizni , mire felnyúlt, elkapva a csuklómat, majd a másikat is, majd magához húzott és átölelt jó szorosan. A szemem tágra nyílt, és a lepkéim azonnal akcióba lendültek. Nevetett.
- Megvagy. - mondta, majd elengedett én pedig egy rövid pillantást vetettem a tükörbe. A fejem megint vörös lett, gondoltam bosszankodva.
- Na, meg van már melyik filmet nézünk? - kérdeztem.
- Aha, már bele is kezdtünk. - mondta mosolyogva, mire kérdőn néztem rá - A gyilkos bennünk. - mondta végül. Már láttam pár éve, akkor eléggé féltem rajta, de most nem tudom, milyen hatást fog kelteni. Bementünk a szobába, ahol csak a TV fénye világított egy kicsit, és ránéztünk a három egymás mellett ülő lányra. Bella ült középen egy párnát szorongatva, és úgy dülöngélt előre hátra, akár egy depressziós ember. B a lábát kinyújtva ásítozott, Rosa pedig a filmre figyelt. Egyikük se nézett fel ránk, talán észre se vettek.
Odafordultam Natanielhez és ravasz mosolyra húztam a számat. Ő visszanézett rám, gonoszul, majd elindultam csendben Bella háta mögé.
- Hú! - ordítottam el magam és megcsikiztem az oldalát. Hatalmasat sikított, még a fülem is bedugult. A szívét fogva fordult meg hitetlenkedve.
- Teee...! - mondta idegesen - Kinyírlak! - mondta, majd felpattant én pedig egy apró sikoly kíséretében elkezdtem kiszaladni a szobából. Nat és a többiek nevetve néztek utánunk.
Egy óra múlva teli hassal csuktam be az ajtót a többiek után. Megfordultam és egy sóhaj kíséretében mentem be anyának segíteni. ELmosogattam, ő pedig kitakarította a konyhát, már amennyire lehet ezt annak nevezni. Már hat óra volt, holnap pedig szombat, így nincs semmi dolgom. Miután végeztem, adtam egy puszit anyának és felszaladtam a szobámba. Behuppantam az ágyba és kikapcsoltam a filmes linkeket, majd eldőltem az ágyamon. Aztán öt perc semmittevés és fekvés után felültem és megnéztem a facebookom. Kibírtam a késztetést, hogy megnézzem Castiel adatlapját, de mikor rá gondoltam összeszorult a szívem. Még mindig fájt. Már csak azt vártam, hogy végre elfelejtsem Castielt. A mosolyát, a hangját, az illatát, a szoros ölelését, a gyengéd és a szenvedélyes csókjait. Megdörzsöltem a szemem, mikor visszagondoltam az első randinkra, és az összes emlékünkre. Pár hét alatt mennyit felhalmoztunk, nevettem el magam.
Még egy ideig böngésztem és zenét hallgattam, majd arra lettem figyelmes, hogy valaki bejelölt, és meghívott egy eseményre.Megnéztem ki volt az. Lys. Hát persze, még nem jelöltem be. Gondosan visszajelöltem, majd rámentem az eseményre. A 16. koncert, pénteken, jövőhéten lesz. Sóhajtottam, hiszen el akartam menni, de mivel szoba fogságba vagyok, amúgy se mehetnék, na meg miért is mennék? Nincs ott senki akiért érdemes lenne. Már nincs. Nézegettem, hány ismerősöm megy el, majd úgy döntöttem megnézem Lysander profilját. Egyből megdöbbentem mikor megláttam a profil képét nagyban. Ez a csávó aztán nem semmi.
Nevetve zártam be a facebookot, majd a gépet is, és elmentem zuhanyozni. Annyira szerencsés vagyok, gondoltam. Rengeteg remek barátom van. Tudom, hogy Nat is mellettem áll, habár ő biztos örül, hogy nincs közöm Castielhez, elvégre az elejétől ellenezte. Azt hitte rossz hatással van rám. Kiálltam a zuhanyból, azon a kínos eseten gondolkozva, majd az utána lévő ölelésen. Nálunk mindig természetesek voltak ezek a dolgok, nem tudom, mi változott meg. Visszagondoltam az illatára és elfogott a borzongás. Nem szabadna ezt éreznem. Nem tudom mi van velem. Lehet, hogy megőrültem. Bementem a szobámba, majd felkaptam Klaust az ágyról.
- Aah, teljesen bolond vagyok. - mondtam neki, de nem válaszolt, csak üveg szemekkel meredt rám - Oké értem én. - mondtam csalódottan és leraktam magam mellé - Miért történik ez? - dőltem hátra az ágyon.
Aztán eszembe jutott valami, amitől rossz érzés keletkezett a gyomromban. Vajon ki tetszhet Natanielnek?
Uhh...Dejó!! Sok sikert a vizsgához, és mihamarabb folytasd!! ♥♥ :))
VálaszTörlés