Felhúztam a fekete farmeromat magamra kómás fejjel, majd a
Nirvanás pólómat is. Már elég hideg volt, így felvettem a sötétkék pulcsimat
is. Elindultam kifelé a fürdőbe, és még mindig nem tudtam megszokni ezt az új
házat. Belenéztem a tükörbe, majd beletúrtam kócos hajamba. Ideje lesz már
vágni belőle, gondoltam. Gyorsan fogat mostam, majd felhúzva egy zoknit a
lábamra a szárítóról, elindultam kifelé. Még pont van negyed órám, hogy
odaérjek törpéhez. Elvileg az anyja randizik, bár azt nem tudom kivel, de így
legalább átmehetek én is. Tegnap óta hivatalosan is újra együtt vagyunk.
Elvigyorodtam erre a gondolatra, miközben felültem a motoromra. Másra se
vágytam jobban ebben a pillanatban, mint átölelni Rebit és magamnál tartani. A
szöszi nem tudom mit hisz, ha azt gondolja, elhappolhatja tőlem törpét.
Felröhögtem. Max betöröm megint az orrát.
Beindítottam a motort és 10 perc múlva már ott voltam törpe
háza előtt. Leparkoltam a kocsifelhajtóra, majd odamentem az ajtóhoz, és
nekitámaszkodva az ajtófélfának csengettem. Voltam olyan segg, hogy
folyamatosan nyomva tartottam a csengőt. Fél perc se kellett, törpe dühösen vágta
ki az ajtót, és ütötte le a kezem a csengőről. Nevetve löktem el magam,
megfogva Rebi karját.
- Szia. – köszöntem.
- Heló. – húzta fel a szemöldökét.
Elkezdtem befelé tolni, mire a szőnyeg szélében, törpe
majdhogynem felesett.
- Vigyázz már magadra. – ráztam a fejem nevetve.
- Én vigyázzak magamra? – húzta fel a szemöldökét – Te
süketítettél meg majdnem! – ráncolta a szemöldökét morcosan.
Mosolyra húztam a számat, és közelebb hajoltam a füléhez.
- Elég jól hallasz? – kérdeztem pimaszul, mire csak nyelt
egy nagyot, majd bólintott. Nem akartam itt befejezni. A kezem tovább csúszott
a karjáról, a derekára, majd azt megragadva erősen magamhoz szorítottam – Érzed
mit csinálok? – mosolyodtam el, mire egy akadozó sóhajt kaptam.
- Igen. – mondta rekedt hangon, amitől égnek állt a szőr a
hátamon. Felemeltem Rebit a combjánál fogva és nekinyomtam a falnak. A lábammal
berúgtam az ajtót mellettünk, majd belenéztem törpe nagy zöld szemeibe.
Elkezdte harapdálni a száját, ami engem is sóhajtásra késztetett.
- Ne rágcsáld a szádat. – hajoltam közelebb az arcához –
Mert én akarom azt tenni. – csókoltam meg, mire ő beletúrt a hajamba, és a
tarkómnál fogva közelebb húzott magához.
Nem tudom mennyi ideig kergettük a másik száját, amikor
valami csikaró érzést éreztem meg a combomnál. Hitetlenkedve fordultam hátra,
kezemben még mindig törpével. Megpillantottam a kis vakarcsát. Rögtön
felnevettem és leraktam Rebit magam mellé.
- Na mi van te? – kérdeztem Szotyitól, mire kidőlt, felém
mutogatva szőrös hasát. Nevetve vakargattam meg, majd felállva sóhajtottam
egyet és szembefordultam törpével, aki a falnak támaszkodva mosolyogva figyelt
minket.
- Szeret téged. – nézett rám.
- Engem mindenki szeret. – fogtam meg a kezét vigyorogva,
mire megforgatta a szemeit és ő is elvigyorodott – Na mit terveztél, mit fogunk
csinálni? – kérdeztem meg.
- Nos. – indult el hátra tett kezekkel és összeszorított
szájjal – Azt terveztem… - lépkedett lassan mellettem – Hogy Trónok Harcát
nézünk! – ugrott elém hirtelen vigyorogva. Felsóhajtottam.
- Mióta szereted a Trónok Harcát? – húztam fel a
szemöldököm, követve törpét fel az emeletre.
- Ki nem szereti a Trónok Harcát? – nézett hátra
hitetlenkedve.
- Ez is igaz. – húztam el a számat.
Felérve a szobába, törpe bevetette magát a nagy ágyába, én
pedig befeküdtem mellé. Nem volt elég hosszú, így a fél lábam lelógott, de ezt
az egyik babzsákjával könnyedén megoldottuk. Magunk közé rakta a laptopot, majd
elkezdett rajta ügyködni. Kényelembe helyeztem magam és elkezdtem szemlélni az
arcának minden vonását. A telt ajkaitól, az íves álláig és arccsontjáig,
egészen a gyönyörű zöld szeméig. A sötét szobában a laptop fénye megvilágította
az arcát én pedig csak ámuldoztam. A haját felkötötte lófarokba, és habár ez is
jól állt neki, jobban szerettem kiengedve, hogy bele tudjak túrni.
- Na indul. – mondta izgatottan.
- Honnan nézzük? – kérdeztem.
- A harmadik évad első részétől. – mondta egyszerűen.
- Miért pont onnan? – kérdeztem értetlenül.
- Mert én ott tartok. – nézett rám, mintha mi se lenne
egyszerűbb.
- Hát jó. – néztem meglepetten, majd felnevettem.
Elindította a részt, és elkezdődött a Trónok Harca ismert
dala. Rebi azonnal elkezdte dúdolni, és dobolni az ütemre. Ahogy a fejét rázta,
barna haja össze vissza-szállt. Mikor vége lett a zenének, törpe izgatottan
bújt hozzám közelebb. Nem nagyon ment a filmre koncentrálás, mert Rebi egész
végig a kezemet szorongatta és a haja is csiklandozta a karomat. Az egyik
ijesztő résznél, ahol ugyan csak Rebi ijedt meg, átfogtam a derekát és közel
húztam magamhoz. Majd szép lassan elkezdtem simogatni a hátát. Felnézett rám és
elmosolyodott. Ahogy a gép megvilágította az arcát, a szeme is felcsillant.
Elkezdte a száját rágcsálni, én pedig nem bírtam megállni, hogy ne hajoljak
közelebb hozzá. Már éppen megcsókoltam mikor felkiáltott.
- Nézd, Khaleesi! – tapsikolt vidáman – Ő a kedvencem. –
mosolygott elégedetten.
Ránéztem arra a bizonyos Khaleesire, és az első ami feltűnt
az a szája volt. Egy és ugyanaz mint törpéé. Ránéztem Rebire, majd vissza arra
a szőke csajra a sorozatban. A szemük is ugyanolyan volt, sőt még az arcuk
formája is. Talán csak az orruk különbözött egy kicsit.
- Te… - kezdtem bele – Hallod, teljesen ugyanúgy néztek ki. –
váltogattam még most is a fejem Rebi és a csaj között.
- Komolyan? – döbbent le. Aztán miután csak bólintottam
felcsillant zöld szeme – Ilyen szép lennék? – nevetett fel.
- Szebb vagy nála. – böktem a képernyőre, majd
elvigyorodtam, mikor elpirult.
- Dehogy vagyok. – ráncolta a szemöldökét.
- De mondom! – védtem meg az igazam.
- Én viszont tudom, hogy nem vagyok. – rázta meg a fejét –
Nézz már rá, aztán rám! – mondta hitetlenkedve, közben a sorozatban valami fura
idegen nyelven kezdtek beszélni, és még sárkányok is megjelentek.
- Ezt csináltam! – mondtam most már kiakadva, hogy nem hisz
nekem.
- Jó, nem vitatkozom! – emelte fel a kezét, az arcom elé.
.jpg)
Kb így képzelem el Rebit, csak zöld szemmel és barna hajjal :)
Pár másodpercig komolyan néztünk egymás szemébe. Majd
mindketten egyszerre mosolyodtunk el, és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
Miután abbahagytuk, Rebi még mindig kuncogott az orra alatt. Megemeltem az
arcát az állánál fogva, hogy jobban szemügyre vehessem. Majd mikor
megállapítottam, hogy még nem láttam ilyen szépet, közelebb hajoltam és
gyengéden megcsókoltam. Mindig idegeskedek, hogy visszacsókol-e, de ez a
félelmem mindig alaptalan. Nem is tudom, egyáltalán miért gondolom, hogy nem
csókol vissza. Most se volt értelme ezen agyalnom, mert újra megéreztem a
számon törpéét. Hevesen csókolt vissza, mire én megfogtam a derekát és közelebb
húztam magamhoz. Az egyik kezemmel beletúrtam a hajába, és úgy húztam közelebb
az arcát magamhoz. Az egyik keze a vállamról, lekalandozott a mellkasomra.
Lassan kezdtem kifeküdni az ágyon, és az én kezem is lejjebb csúszott Rebi
combjára. Áttettem az ö lábát az enyémen, majd egy kicsit megszorítottam a
combját. Egy apró nyögést kaptam válaszul.
És itt már nem tudtam visszafogni magam. Átlendítettem a
lábam az övéin, majd azokat lefogva felé kerekedtem és komolyan belenéztem a
szemébe. Mindketten szaporán vettük a levegőt, és megbabonázott, ahogy törpe
mellkasa gyors ütemben emelkedik és süllyed. Újra felnéztem a szemébe. Egy
komoly bólintással válaszolt a fel nem tett kérdésemre. Most már lassan
elkezdtem csókolgatni egészen a szájától, le a nyakáig, majd ott megálltam,
közben végig a karjait simogattam, úgy ahogy ő az enyémeket. A vállamnál fogva
közelebb húzott magához, én pedig nem várattam tovább. Felültem a combjaira, de
nem nehezedtem rájuk. Lehúztam Rebi bordó pólóját róla. Ahogy a hideg ujjaim
végigszaladtak Rebi fehér, meleg bőrén, megint egy nyögést eresztett el.
Teljesen megbabonázott a látvány. Aztán eszembe ötlött valami. Szabadna nekünk
ezt tenni? Nem kéne várnunk? Lehet, hogy fiú vagyok, de voltak már barátnőim.
Ők mind teljesen mások voltak, mint Rebi, és egy hét után megadták magukat. Nem
akartam, hogy törpével is ez legyen. Nem, tudtam, hogy vele nem ez van. Ő nem
tenné meg értem csak úgy. Újra a szemébe néztem.
- Biztos vagy benne? – kérdeztem halkan, rekedt hangon.
Pár másodpercig kipirultan nézett a szemembe, majd
megszólalt ő is rekedt hangon, amitől csak még jobban akartam.
- Igen. – bólintott.
- Akkor viszont nem fogom visszafogni magam. – vigyorodtam el,
és belehajoltam a nyakába, mire felnevetett.
Beletúrt a hajamba, úgy húzott magához közelebb. A keze a pólóm
alja után matatott, mire újra felültem és egy másodperc se kellett, hogy
megszabaduljak a felesleges ruhadarabtól. Rebi fölé hajolva fogtam meg a
derekát és emeltem meg, ő pedig a hasamtól a mellkasomig minden egyes pontját a
felsőtestemnek végigsimított. Megőrjített. A látvány is és az, amit csinált.
Már megint szaporán vettem a levegőt, és egy mosolyt megeresztve, feljebb
emeltem törpét a hátánál fogva, hogy ki tudjam gombolni a melltartóját. Ő
visszamosolygott rám, majd kacéran kacsintott egyet. Már vigyorogva hajoltam le
hozzá és csókoltam meg, a kezem már meg is találta a kapcsolót.
- Ez itt… - kezdett bele az ajtó mögött egy mély hang.
- Ez Rebi szobája. – mondta törpe anyukája – Ó! Lent hagytam
a kaját a kocsiban. – mondtam kínosan – Visszamegyek érte, addig menj be
nyugodtan, biztos filmet néz. – indult el le a lépcsőn, amit onnan tudtam, hogy
kopogott a cipője.
Rebivel rögtön egymásra néztünk, a tekintetében láttam a
rémületet. Az a bizonyos férfi – gondolom, akivel randizott Rebi anyja –
kopogott kettőt az ajtón.
- Szia Rebi! – szólalt meg, de törpe nem hagyta
végigmondani.
- Egy pillanat! – kiáltott ki, és próbált lenyugodni,
amennyire ki tudtam venni.
Lekászálódtam törpéről, lenyúlva a pólójáért és az enyémért.
Egy sóhajt eleresztve odadobtam Rebinek a bordó darabot, majd én is visszavettem
a kék pólómat. Rebi felállt és megigazította a ruháját.
- Így jó vagyok? – kérdezte idegesen.
- Tökéletes. – feleltem. Nekem tökéletesen nézett ki – Csak a
hajad… - kezdtem bele mosolyogva, mire lefehéredett.
- Nincs erre most
időnk! – rázta meg a fejét, és fordult meg, hogy az ajtóhoz menjen. Én felvettem
a laptopot a földről, amit valószínűleg mi vertünk le. Rebi nagy erővel
rántotta ki az ajtót, és megpillantottunk rajta egy borostás, barna hajú,
középkorú férfit. Zakót viselt, fekete farmerral. Szálkásnak látszott, ahogy
elsőre ránéztem. Beálltam törpe mellé az ajtóba komoly tekintettel.
- Szia Rebi… - kezdett bele meglepetten a pasas. Úgy tűnt
teljes mértékben tudta, mi folyt a szobában a megérkezésük előtt. Kicsit
elpirult, majd próbált nem nevetni – Kovács József. – nyújtotta ki a kezét Rebi
felé – De szólíts csak Józsinak. – vigyorodott el. Felém is nyújtotta a kezét,
közben a szemembe nézve, de Rebi anyja zavart meg abban, hogy bemutatkozzam.
- Jaj, Castiel drágám, te is itt vagy? – kérdezte meglepetten
tőlem.
- Igen, de szerintem nem is zavarnám tovább… - kezdtem bele
kínosan, elindulva a lépcső felé.
- Ugyan, nem zavarsz! – nevetett fel törpe anyukája.
Ránéztem Rebire, és olyan kétségbeesett pillantást szegezett rám, hogy nem volt
szívem otthagyni – Legalább vacsorára maradj! – simított végig a karomon – Úgy is
étteremből hoztunk, és túl sok lesz Rebinek egyedül. – mosolygott rá – Mi viszont
már ettünk. – nézett fel a bizonyos Józsira, majd mikor találkozott a
tekintetük, megcsillant a szeme. Mi is így nézhetünk ki? Csak ráncoltam a
szemem a gondolatra, mikor Rebi ragadott meg a karomnál fogva és elindult velem
lefelé. Éreztem, hogy a két felnőtt közül, az egyik árgus szemekkel figyel,
miközben jöttek mögöttünk. A lépcsőn lefelé váltottunk törpével egy hosszú
pillantást, és alig bírtam visszatartani a röhögést. Párszor fel is köhögtem,
mire leértünk a konyhába.
Leültünk az asztalhoz, és Rebiék elővették azt a rahedli
mennyiségű kaját a szatyorból. Az egyikre megláttam ráírva, hogy libamáj, majd
ránéztem újra a csávóra. Elég tehetősen nézett ki, de nem gondoltam, hogy
ügyvéd vagy valami. Ahhoz túl sportos volt. Hátradőltem a széken és belenéztem
Rebi zöld szemeibe. Még mindig kínosan mosolyogtunk. De mikor ránéztem eszembe
jutott a szobában történtek, és muszáj voltam sóhajtani. Megértette a kínomat,
és elkezdte ő is rágni a száját. Rögtön elvörösödött, amitől meg tudtam volna
zabálni. Lassan megráztam a fejem, hogy hagyja abba, vagy azon nyomban átmászok
az asztalon és letépem róla a ruhát. Nem bírtam elviselni ha rágta a száját.
ilyenkor mindig a helyében akarok lenni. Mikor észrevette, hogy rázom a fejem,
rögtön abbahagyta, és még jobban elpirult. Én csak elvigyorodtam és
kacsintottam rá egyet.
- Na és Rebi. – ült le az asztalhoz Józsi – Melyik iskolába
jársz? – kérdezte és úgy tűnt tényleg érdekli.
- A Sweet Amoris-ba. – válaszolta normál hangerőn. Én még
azt hittem alig mer majd ezzel a csávóval beszélni, de úgy nézett ki egészen
szimpatikus neki.
- Ja, oda íratják a sznobok a gyereküket. – mondta vigyorogva,
majd ránézett Rebi anyjára, aki hitetlenül megrázta a fejét.
- Hé! – nevetett fel.
Rám is rám jött a nevethetnék. Milyen igaza van. Minden
pénzes sznob ide íratja a gyerekét, mintha valami nagyszerűt tudna a suli.
Próbáltam visszatartani a nevetést, mire Józsi rám pillantott és újra
elvigyorodott. Úgy tűnik, egész jóba leszek ezzel a csávóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése