32. fejezet - A buli

Leesett állal néztem Natanielre, akinek a mosolya elhalványult és csak komolyan nézett rám. Persze, gondoltam, hogy nem közömbös irántam, mivel megcsókolt, de arra nem számítottam, hogy már ilyen rég óta szerelmes belém. Hirtelen nem tudtam mit mondani.

- Gondoltam. – mondta – Hogy így fogsz reagálni. – húzta vigyorra ajkait. Próbáltam nem arra gondolni, milyen puha hibátlan arca, és próbáltam nem észrevenni a ragyogó aranybarna szemei szépségét. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy ez a törekvésem nem jött össze.

- Én… - kezdtem bele, majd lenéztem a kezemre – Nem tudok mit mondani. – ráncoltam a szemöldököm kínomban.

- Nem is kell. – biccentette oldalra a fejét – Nem akarlak sürgetni a dologgal, elvégre tudom, hogy szereted Castielt. – nézett el felé – De most már abban is biztos vagyok, hogy irántam is érzel valamit. – fogta meg az állam és fordította az arcom maga felé.

Csak néztem a szemébe, ami miatt fura borzongás vette úrrá magát rajtam. Nem tudtam elnézni, olyan volt mintha hipnotizált volna.

- Vagy tévedek? – húzta fel a szemöldökét. Milyen gonosz, gondoltam magamban. Mindent vagy semmit, ugye Nataniel?

Nyeltem egy nagyot és fájdalmas fejjel megráztam a fejem. Ő elmosolyodott.

- Gondoltam. – dőlt hozzám közelebb, még mindig az államat fogva. A szívem azon nyomban elkezdett hevesen dobogni és a gyomromban feléledtek a lepkék, majd eszeveszettül kezdtek el csapkodni. Nat arca egyre közelebb volt az enyémhez és a szemét is kezdte lehunyni. Nem tudtam hirtelen mit reagáljak; csókoljam meg vagy elhízódjak.

Nem kellett sokat gondolkoznom a dolgon, mert megéreztem valamit közvetlen az arcom előtt, az pedig nem Nataniel arca volt. Kipattant a szemem és megpillantottam egy kézfejet magam előtt. Nataniel tovább dőlt és belecsókolt Castiel nagy tenyerébe. Egy másodperc kellett hozzá, hogy rájöjjön, mi történik, ugyanis vöröske keze sehogy sem akart visszacsókolni. Azonnal elhúzódott, Castiel pedig fintorral az arcán röhögött eszeveszettül. Én is kuncogtam az orrom alatt, a kezem a szám elé rakva. Nataniel elkezdett köpködni, majd idegesen nézett fel vöröskére.

- Te seggf… - kezdett bele, de Castiel az ingénél fogva felemelte. Most már inkább dühös arcot vágott. Döbbenten néztem, ahogy Nat gyorsan feláll és ellöki magától vöröske kezét.

- Na mi van szőke herceg? – röhögött fel – Más csajára nyomulni nem szép dolog. – komorodott el, közben véletlenül se nézett rám.

Hitetlenkedve bámultam Castielre. Hogy hazudhat ekkorát? Még hogy együtt vagyunk!

- Ez nem… - kezdtem el felháborodva magyarázkodni, mikor Nataniel csendre intett.

- Nem kell. – nézett le rám, de az arcán nem láttam érzelem jelét.

Lassan elindult a bejárati ajtó felé, közben megigazította az ingét. Tátott szájjal néztem utána, majd fel Castielre. A fának támaszkodva, zsebre dugott kézzel, flegmán meredt a semmibe.

- Te…! – álltam fel, mire kérdőn nézett rám – Még hogy én a barátnőd? – kérdeztem idegesen – Nem gondolod, hogy egy kicsit túlzásba estél ezzel? – mutattam idegesen Nataniel után, a hangom remegett a dühtől.

- Most mi van? – húzta fel a szemöldökét – Ne mond, hogy meg akartad csókolni! – emelte fel ő is a hangját.

- Csak hogy tudd, semmi közöd hozzá, kit csókolok meg, meg kit nem! – álltam elé csípőre tett kézzel – Ha meg akarom csókolni, akkor meg is fogom!

- Ó, igazán? – húzta fel a szemöldökét ismét – Akkor csókolj meg. – dőlt közelebb – Mint az elsőnél. – vigyorodott el – Nem gondolod, hogy kicsit ismerős ez a helyzet?

Magamban tomboltam a dühtől, de Castielre csak komoly tekintettel néztem.

- Nem fogok rajtad lógni és minden percemben pesztrálni, mint az a gyökér. – lökte el magát a fától – Meg fogom hagyni neked a lehetőséget, hogy magadtól dönts, én pedig nem akarlak manipulálni. – mondta komoly hangon.

- Persze, csak nem hagyod, hogy megcsókoljam. – mondtam gúnyos hangon.

- Az más dolog. – nézett el összeszorított szájjal.

- Csak nem féltékeny vagy? – indultam el felé ravasz mosollyal, és nekinyomtam a fának – Ha ennyire nem akarsz manipulálni, ne is szólj hozzám. – suttogtam a fülébe, majd hirtelen elengedtem és lassú léptekkel bementem a suliba. Ahogy a folyosón sétálgattam megláttam egy szórólapot az egyik hirdetőtáblán. Rögtön megakadt a szemem a diszkó gömbbel ellátott lila, csicsás papíron. Elolvastam mi volt rajta. Szombaton este kilenctől a Gödörben kezdő DJ-k tartanak hatalmas bulit, utána az after party-n pedig egy diszkó. Igen, gondoltam, ez kell nekem. Habár sose járok ilyen bulikba, de egyszer ki kell ezt is próbálni. Az ár csak ötszáz forint volt, de ha több lenne senki nem menne el egy amatőr Dj koncertjére. Továbbmentem a mosdó felé, és közben azon gondolkoztam, miért szervez a Gödör ilyeneket, amikor köztudottan rockerek járnak oda. Biztos nekik is kell a változatosság.

Szombat, este nyolc óra, Rebiék háza

Éppen B hajsütővasával babráltam Bella haján, közben pedig az elmúlt hét eseményeit beszéltük meg.

- Szóval mond el még egyszer. – utasított Bella, aki a székben éppen a körmét festette vörösre. Felsóhajtottam.

- Csak annyi történt, hogy Nat meg akart csókolni, Castiel közbevágott, vitatkoztam egyet vele, majd azt mondtam neki, hogy ne szóljon hozzám.

- És nem is szólt. – sétált be a fürdőbe Rosa, beállva a hatalmas, kivilágított tükör elé, és elkezdte felkenni magára az alapozót.

- Hát nem. – sóhajtottam fel.

- És Nataniel? – kérdezte Bella, felnézve rám a tükörben.

- Ő sem. – sóhajtottam még egyet, majd kihúztam Bella haja közül a hajsütővasat. A haja immár gyönyörűen és göndören hullott a vállára.

- Köszönöm cicám. – állt fel a székből Bella és nyomott egy puszit az arcomra.

- Semmiség. – mosolyogtam rá, majd bekapcsoltam a hajvasalót, hogy kivasaljam vele a hajam. Még mindenki egy fehér pólóban és cicagatyában készülődött, kivéve Rosa, akin már ott feszült a fekete ruhája. Elmentem mögötte és rácsaptam kerek fenekére.

- Aú! – nézett hátra rám mosollyal az arcán, majd visszafordult és folytatta a szemtus profi felkenését a szemére. Én közben elkezdtem vasalni a hajam.

- Szóval, most az van, hogy egyikkel se vagy beszélő viszonyban? – kérdezte Bella beállítva egy nagy dobozzal, ami tele volt sminkcuccokkal.

- Hát nem, de legalább már nem kell választanom közülük. – vágtam egy grimaszt – Bella, remélem kifestesz majd, ha már ilyen szépen megcsináltam a hajad. – mondtam neki mosolyogva.

- Persze, hogy megcsinálom. – felelte – Ez a ruha jó lesz? Vagy inkább a lila? – kérdezte lenézve a sötétkék feszes ruhájára.

- Ez tökéletes. – feleltem.

- Á, Rebi, te annyira szerencsétlen vagy! – lépett be B az ajtón, egy fekete miniszoknya és egy ujjatlan fehér top társaságában – Két eszméletlen jó pasi hajt rád, te meg nem tudod mit tegyél. – rázta meg a fejét, majd elkezdte felhúzni magára a szoknyát.

- Most mondtad, hogy két eszméletlen pasi hajt rám. Azaz hajtott. Te hogy tudnál közülük választani? – tártam szét a kezem.

- Áh, ez is igaz. – vette fel a blúzát is, majd beállt Rosa mellé és ő is elkezdett sminkelni.

- Siessünk, mert még meg kell csinálom a hajatokat. – mondtam és kikapcsoltam a hajvasalót. A hajam egyenesen hullott alá a vállamon, egészen a derekamig.

- Annyira szép hajad van! – nézett felém B, és lebiggyesztette az ajkait.

- Szerintem meg néha nagy nyűg. – nyögtem fel, kifelé menet a szobából – Amúgy is, neked a rövid haj áll a legjobban. – kacsintottam rá, visszatérve a szobába, egy fekete ujjatlan ruhával.

- De én mindig hosszút akartam. – nyafogott.

- Nos, én tökéletesen elégedett vagyok magammal. – szólalt meg Bella, aki már a sötétkék ruhájában parádézott.

- Nos, ha úgy néznék ki mint te, én is meg lennék! – szólalt meg Rosa.

- Nem mintha te panaszkodhatnál. – nevettem fel.

- Szerintem meg mindannyian dögösek vagyunk. – szólalt meg B – De nekem akkor is hosszú haj kell! – mondta, mi pedig felnevettünk.

Vagy fél óra múlva készen állva álltunk be a tükör elé, csinálva magunkról egy rakat képet. Azt hiszem, eléggé szexin néztem ki, feszülő fekete ruhámban, magas sarkúmban, és a füstös szemeimmel. A többiek is csodálatosan néztek ki.

- Na akkor szerintem induljunk! – mondta Rosa – Már amúgy is mindjárt itt van a Taxi. – mondta.

Elindultunk lefelé a lépcsőn, majd kiérve tényleg ott állt előttünk egy fekete autó. Beszálltunk, majd mondva, merre kérjük a fuvart, elindultunk a Gödör felé.

Megérkezve Kiszálltunk a kocsiból, előtte pedig közösen kifizettük a taxi árát. Még szerencse, hogy hoztunk magunkkal dzsekit, mert este már eléggé hideg volt. Elvégre már október van. Ja és a koncert? Nos igen, arról sikeresen lemaradtam, de se baj, majd legközelebb elmegyünk.

Betipegtünk az épületbe, és mindenki egyesével fordult utánunk. Kifizettük a belépőket, majd a pultnál vihorászva kértünk egy kör tequilát.

- Na akkor egészségünkre! – emeltem fel a poharam.

- Úgy van! – nevetett fel Bella.

- Láttátok, hogy megbámult az a szexi pasi odakint? – röhögött fel Rosa.

- Nos, nem is csodálom, mi vagyunk itt a legdögösebbek! – nevetett vele B.

- Oké, azt hiszem elég egoisták vagyunk ahhoz, hogy ma jól szórakozzunk. – nevettem fel én is.

- Várjatok, még kell a só! – szólt közbe Bella.

Mindenki elkente a kezén a citromot, hogy a só rendesen rátapadjon, majd azt rászórva, koccintottunk, lenyaltuk a sót a kezünkről, lehajtottuk a tequilát és megettük a citromot.

- Imádom. – nyaltam meg a szám.

- Á, ki nem szereti a tequilát? – kérdezte B mellettem.

- Szerintem olyan nem létezik! – mondta Bella.

Pár percig még beszélgettünk eme nemes ital csodáiról, mikor megszólalt egy pasi a színpadnál. Lesiettünk a lépcsőn a színpad elé, és a zene pont akkor kezdődött el. Nem tudom honnan, de beszereztek egy diszkó gömböt, ami most elkezdett forogni és remek hangulatot csinált. A lányokkal elkezdünk táncolni a zenére, ami nem is volt olyan borzalmas, körülöttünk pedig még sokan vonaglottak rá. Egy óra elteltével már megittunk plusz három tequilát, egy macifröccsöt és egy sopronit. A kabátjainkat beraktuk a megőrzőbe, majd visszamentünk táncolni. Mindig is jól bírtam a piát, de a nagy melegben, ez valahogy kiütött. Egyre vadabbul és felszabadultabban táncoltunk, a növekvő tömeg közepén, közben pont a kedvenc számainkat játszották. Remek volt a hangulat, és a kedvem is, egészen addig, amíg meg nem éreztem egy kezet e fenekemen. Hirtelen megfordultam és Viktorral találtam szembe magam. Mosolyogva nézett rám, és nem véltem felfedezni benne azt a gúnyt, amit máskor mindig. Odahajolt a fülemhez és belesuttogott.

- Nyugi, ha azt mondod álljak le, lefogok. – fogta meg a derekam – De egyszerűen nem bírtam visszafogni magam.

Nem tudom miért, de elkezdtem kuncogni. Majd olyat tettem, amire még én magam se számítottam. Megfogtam Viktor másik kezét és a csípőmre helyeztem, majd beletúrva a hajamba elkezdtem táncolni Viktorral. Nem érdekelt nagyon, mennyire nézik rossz szemmel a lányok. Bulizni és táncolni akartam, és most már az sem érdekelt, hogy Viktor-e az a személy, akivel fogok. Elvégre nem olyan szemét ő, mint amilyennek mutatja magát. A keze még jobban a derekam köré fonódott, úgy védett meg a lökdöső emberek támadásától. Én a kezem a nyaka köré fontam, majd hirtelen megfontolásból megfordultam és úgy kezdtem el táncolni. A keze végigfutott a combomon, majd fel a hasamig, másik kezével pedig beletúrt a hajamba, közben a nyakam szívta. Ez az érzés, abban az állapotban túl jól esett, hogy le tudjak állni. Még egy ideig táncoltam vele, nem túl szelíden, és éreztem, hogy az alkohol már túlságosan a fejembe szállt. De nem érdekelt, csak belesuttogtam Viktor fülébe.

- Nem iszunk valamit? – kérdeztem pimaszul, megfogva a karját, hogy ne dőljek el.

- Ennél többet akarsz inni? – húzta fel a szemöldökét, de elmosolyodott.

- Nem hinném. – szólalt meg mögöttem egy mély hang.