- Na jó. - sóhajtottam - Kezdjünk bele! - néztem fel határozottan a tükörbe.
Tíz perc után a megmosott, megszárított hajamat vasaltam ki szög egyenesre. A most mindig hullámosra hagyott hajam össze vissza állt a fejemen, így úgy döntöttem előveszem a jó öreg hajvasalót. Kicsit régi, de még remekül működik. Miután végeztem, megnéztem meddig ér már a hajam, és boldogan állapítottam meg, hogy a hátam közepénél egy kicsit már hosszabb. Ujjongva mentem ki az elásott smink cuccomért. Előkotortam a táskából a pirosítót, a spirált, a szem tust és a rúzst. Most, hogy nincs Castiel, nyugodtan használhatom. Alapozón is gondolkoztam egy ideig, de úgy döntöttem, arra nincs szükségem. Felkentem a szememre a tust és boldogan nyugtáztam, hogy még mindig jól megy a sminkelés. Megcsináltam a másik szememen is ugyanúgy, és a végeredmény hasonlított egy cicára. Kacsintottam egyet a tükörképemnek, majd nevetve kezdtem el a szempillámat, utána a rúzst, majd a pirosítót. Fogalmam se volt milyen sorrendbe kéne, de nem érdekelt. A végeredmény kifejezetten tetszett, anya még meg is jegyezte, hogy kicsíptem magam. Ránéztem az órára, és roham tempóban kezdtem el öltözködni. Felnyaggattam magamra a fekete farmerem, majd a bordó blúzom és a fekete bőrdzsekim. A tavaly vett bakancsommal ékesítettem magam, és örültem, hogy volt már olyan idő, hogy hordhassam. Neten rendeltem, nem túl olcsón, de azóta is ugyan olyan állapotban van. Egyszerűen imádtam. Felkaptam barna oldal táskám, átvetettem a nyakamon, és megvizsgáltam magam a tükörben, majd egy bólintással, magabiztosan léptem ki a kapun és indultam el suliba. Az úton végig Falling in Reverse számokat hallgattam, és az alap magabiztosságom, plusz ez a zene teljesen feldobott. Szinte ugrálva lépkedtem a macskaköves úton, majd be az iskola kapuján. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra a mosdó tükrében, és kiléptem az ajtón. Ahogy végigmentem a folyosón rengeteg elismerő és féltékeny szempárt találtam magamon, és most nem akartam leplezni, mennyire jól esnek. Elvégre vagy negyven percet foglalkoztam a külsőmmel. Beléptem a tanterem küszöbén, és amikor a többiek felnétek rám egyből hajtották vissza a fejüket; majd aztán újra felkapták.
- Sziasztok! - köszöntem egyszerűen és hátramentem a padomhoz. Ledobtam a táskám, és csak három másodpercet időzött el a szemem Castiel székén. Ez az, új rekord, gondoltam magamban. Leültem és elővettem a telefonm, majd mikor újra felnéztem a legtöbb ember már a saját dolgával foglalkozott, viszont voltak páran akikmég mindig kérdő tekintettel méregettek. Kivéve Dake-et, aki komoly szemekkel és karba tett kezekkel dőlt a padnak, és úgy nézett rám. Valahogy kirázott tőle a hideg. Elkezdtem játszani az egyik játékkal, de közben izzadt a tenyerem, mert még mindig magamon éreztem Dake tekintetét. Nem tudtam mit akar, csak azt reméltem, hogy ma nem fog megszólítani.
Nem volt szerencsém, vagy két perc múlva flegmán vágta be magát mellém, majd beletúrt szőke hajába.
- Na mi újság? - kérdezte mosolyra húzott szájjal. Neki is voltak gödröcskéi, de ezek nem tudtak úgy lenyűgözni.
- Semmi érdekes. - feleltem nem túl kedvesen, fel sem nézve a telefonomról. Dake-ről nem volt jó benyomásom, a nyári nyomulása után. Remélem nem kezdi újra.
- Az nem sok. - mondta és megdörzsölte az állát - Tudod, arra gondoltam, hogy talán elmehetnénk valahova. - mondta és megfordult, így oldalt látott - Már a Castiel ügynek is vége, nem? - kérdezte én pedig reméltem, hogy most fogja abbahagyni.
- Igen. - mondtam kelletlenül.
- Na király, amúgy se illett hozzád. Túl bunkó volt. És úgy nézett rád mint aki fel akar falni, vagy aki birtokol. - nevette el magát - Szánalmas csávó.
- Így gondolod? - kérdeztem egyre idegesebben.
- Persze! Sokkal tökösebb csávó illik hozzád amúgy is. - mondta egy undorító vigyorral a száján.
- Mint például? - húztam fel a szemöldököm és végre belenéztem Dake kék szemeibe.
- Hát mint pl én. - dugta ki a nyelvét.
- És miből gondolod, hogy jobb lennél nála? - mondtam már teljesen idegesen.
- Pf, nem egyértelmű? - kérdezte és flegmán felnevetett - Csak rá kell nézni. Majd rám. - dőlt hozzám közelebb - És tuti az ágyban is jobb vagyok. - mondta perverz vigyorral.
- Te undorító vagy! - pattantam fel, még a szék is hátra dőlt mögöttem, és mindenki kíváncsian kapta fel a fejét NE szólj hozzám többet! - kiabáltam bele az arcába, majd löktem rajta egyet és kiviharzottam a teremből. Befutottam a mosdóba és nagyon erőlködtem, hogy ne sírjam el magam. Lefröcsköltem magam hideg vízzel, de nem nyugtatott le. A fejemet fogva járkáltam a mosdóban, mikor becsengettek, de nem érdekelt. Mi az, hogy jobb nála? Ismeri egyáltalán Tud róla bármit is? Semmit! Nyomorék!
- Mindjárt kiherélem! - mondtam dühösen.
Leguggoltam a földre és elkezdtem lenyugtatni magam. Nem kell vele foglalkoznom. Ő ilyen, és kész. Semmi közöm hozzá. Elküldtem melegebb éghajlatra, így békén fog hagyni - legalábbis remélem.
Vagy tíz percig ültem a térdemen, de akkor már iszonyatosan fájt, még sem álltam fel. Majd arra lettem figyelmes, hogy valaki beront az ajtón.
- Rebi! - kiabálta Nat kifulladt hangon, mire hátranéztem. Rögtön odaszaladt hozzám és megölelt. Most nem éreztem azt a fura érzést, és nem pirultam el. De az illata még mindig nagyon jó volt... - Mit mondott az a seggfej? - kérdezte és eltolt magától, hogy megvizsgáljon.
Csak megráztam a fejem. Majd ránéztem az aggódó arcára és újra megráztam most már jobban. Aztán engedtem a késztetésnek, és hagytam, hogy az első könnycsepp is lefojjonaz arcomon.
- Annyira hiányzik! - tört ki belőlem a sírás már teljesen, és belekapaszkodtam Nat kék pulcsijába és csak sírtam. A hangom elcsuklott mikor mondtam, de Nat így is megértette. A hátamat simogatta és csitítgatott.
Tíz perc múlva gyengéden tolt el magától.
- Vissza kell mennünk. - mondta kedvesen és letörölte a könnyeket az arcomról. Én csak bólintottam. Majd mikor felálltam és belenéztem a tükörképembe. Az egész sminkem elmosódott és úgy néztem ki mint egy horror panda.
- Menj addig nyugodtan, én megleszek. Csak lemosom ezt a fejemről. - mutattam az arcomra és erőtlenül elnevettem magam. Óvatosan elmosolyodott, majd csendben kiment, én pedig elkezdtem lemosni magamról az elkenődött feketeséget. Mikor már nagyjából végeztem, és csak a vörös szemem maradt, kimentem az ajtón. Pont a legrosszabb pillanatban léptem ki, mert akkor jött a folyosón az igazgatónő, aki most meglepett tekintettel állt meg előttem. Hogyan magyarázok meg fél óra késést?
- Rebeka! - mondta meglepetten - Mit keres itt az óra közepén? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
Én hirtelen nem tudtam mit mondani, így csak elkezdtem össze vissza dadogni. Majd végül kinyögtem egy baromságot, mert az igazgatónő arca egyre vörösebb lett és féltem, hogy eltépi a kezében lévő lapokat.
- Én nem érzem jól magam. - fogtam meg a hasam és próbáltam meggyötört fejet vágni. Egyből megenyhült a feje.
- Ó, értem kedveském. Ha rosszul van akkor indulás haza! - mondta kedvesen, és megveregette a vállamat.
- Köszönöm! - mondtam, majd egyből elindultam kifelé, út közben pedig írtam B-nek egy sms-t hogy suli után hozzá már át a cuccomat. Kiléptem a kapun és elindultam hazafelé. Még mindig szipogtam, de jól esett a sírás. Már az út felénél járhattam, mikor megpillantottam valakit a szomszédos utcában pakolni. Azonnal odamentem, mert úgy tűnt, egyedül cipekedik egy kislány.
- Segíthetek? - kérdeztem meg, mikor végre odaértem hozzá.
- Ó, azt nagyon megköszönném! - mondta a lány.
Hosszú fekete haja volt és szürke szemei. Az arca nagyon hasonlított valakiére. Fekete egybe ruhát viselt, ami eléggé viktoriánus stílusú volt. Nem volt rajta smink, de így is eszméletlen szép volt, a derék alá érő hajával és íves ajkaival. A bőre is hibátlan volt. Eltörpültem mellette az én felszerelésemmel, lemosott sminkemmel és kisírt szememmel.
Egy mosollyal megfogtam a nagy dobozt amit tartott.
- Hova vigyem? - kérdeztem.
- Csak befelé! - mondta kedvesen a kislány, mert nem tűnt nagyobbnak 12 évesnél - Megtudhatom, hogy hívnak? - kérdezte, engem pedig meglepett milyen udvarias.
- Rebi vagyok. - mondtam a meglepettségből kilendülve, mosollyal az arcomon.
- Én pedig...
- Amy, haladj már! - kiabált ki egy rémisztően ismerős hang.
Megállt bennem a vér. Megfordultam és szemben álltam Castiel döbbent arckifejezésével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése