34. fejezet - Együtt

Valami meleg nehezedett rá a csípőmre. Kicsit arrébb mozdultam, de rögtön visszahúztak, majd két erős kar vont maga köré. Éreztem, hogy egy mellkas mellettem emelkedik és süllyed. Lassan kinyitottam a szemem, és az erős fény vakítóan tört át az ablakon, ahol nem volt lehúzva a redőny. Lenéztem magamra, és megláttam két izmos kezet, az egyik alattam, a másik felettem pihent. Próbáltam úgy megfordulni, hogy ne ébresszem fel Castielt, és hogy a karja se fájjon neki. Kicsit felemelkedtem, és kihúztam magam alól a kezét. Nem engedett, visszarakta, csak a fejem alá. Felnéztem a kék pólójáról, az arcára. Teljesen nyugodt volt, és az ajkai tökéletes ívben hívogattak. A szívem megdobogott, ahogy elnéztem az arcát, majd még jobban, mikor észrevettem, hogy teljesen egymásnak simulva fekszünk egy ágyban. Persze, ez már többször is megtörtént, de sose csináltunk semmi olyat. Aztán összeráncoltam a szemöldököm. Vajon mi történt este? Lassan felültem, és beletúrtam a hajamba. Gondolkozz, Rebi, gondolkozz! Mit csináltál?

Aztán minden egyszerre ugrott be. Viktor és a táncunk, majd Castiel idegesen, aztán a motor, majd az itt lezajlott események. Azonnal elvörösödtem, és a tenyerembe temettem az arcom. Hogy lehettem ekkora ökör? Castiel most tuti meg utált. Lenéztem rá, ahogy az oldalán aludt békésen, és összeszorult a szívem. Abban a pillanatban nem akartam semmi mást, csak magamhoz ölelni és úgy maradni örökre. Többé sosem fogom elengedni magam mellől. Visszadőltem mellé az ágyba és megfogtam a kezét. Elkezdtem cirógatni a hüvelykujjammal, és könnybe lábadt a szemem. Hogy lehettem ennyire ostoba? Egész végig őt szerettem. Kicsordult egy könnycsepp a szememből, majd megszorítottam a kezét. Visszagondoltam arra a pár hétre, amit nélküle töltöttem, és rosszul lettem a gondolattól, hogy megint azt kell átélnem. Hirtelen felindulásból, megszorítva a pólóját, közelebb bújtam hozzá és beletemettem az arcom a mellkasába. Csak sírtam. A tegnap este miatt, Viktor miatt, amiatt, ahogyan szégyelltem magam, Nataniel miatt, és amiatt, hogy ennyit vacilláltam kettőjük között, holott belül mindvégig tudtam, ki az aki kell nekem. Átöleltem a takaró alatt, és még szorosabban vontam magamhoz. Próbáltam lenyugodni, de nem ment. Éreztem finom illatát, és még attól is sírhatnékom lett. Annyira hiányzott.

Megéreztem a hátamon Castiel érintését, majd azt, ahogy szorosan közelebb húz magához és megölel. A szívverése megváltozott és a légzése felgyorsult. Adott egy puszit a hajamra, közben a hátamat simogatta.

- Jó reggelt. – suttogta a fülembe kedvesen.

- A… Annyira sajnálom! – tört ki belőlem a zokogás végleg, ahogyan felnéztem szürke szemeibe.

- Ugyan mit? – lepődött meg. Csak megráztam a fejem – A tegnap estéért nem kell bocsánatot kérned. – suttogta újra a fülembe majd egy hajtincsem a fülem mögé simított – Ne sírj. – nevetett fel halkan.

- Nem akartalak… Én nem akartalak elküldeni. – hajtottam le a fejem – Nem akartam, hogy elmenj. – szipogtam.

- Nem is mentem el. Csak egy kis időre. De hé! – emelte fel a fejem az államnál fogva – Most itt vagyok. – hajolt közelebb és rám mosolygott. Rögtön nyugodtabb lettem.

- Annyira hiányoztál. – fújtam ki a levegőt, de még mindig potyogtak lassan a könnyeim. Az arca kicsit elpirult, amitől kedvem lett volna megcsókolni.

- Te is hiányoztál. – túrt bele a hajamba. Még mindig öleltem, ám most csak szorosabban húztam magamhoz.

Pár percig csendben feküdtünk, ő közben a hajamat simogatta. Mikor végre észbe kaptam, hogy valamit kezdeni kéne a fejemmel, nagy nehezen elkezdtem kikászálódni Castiel karjai közül.

- Lezuhanyozok. – mondtam neki, mire kidőlt az ágyon.

- De siess! – mosolygott rám.

Én is mosolyogva sétáltam be a szobából nyíló fürdőbe. Még teljesen szokatlan volt, a régi házukhoz képest, és jóval kisebb is. Habár csak vöröske fog itt élni.

Ahhoz képest, hogy fiú, egy hatalmas tükör volt a falon, amiben most egy elszörnyedt lány képe látszódott. Amint belenéztem, leesett az állam. Végig így néztem ki?! A hajam csapzott, a szemem karikás, körülötte hatalmas fekete foltokban a szemceruza maradványa, nem beszélve arról, hogy a lefolyt könnycseppek helye is megmaradt az arcomon. Úgy döntöttem, inkább elkezdek zuhanyozni, mielőtt szívrohamot kapok. Beálltam a meleg víz alá, ami ellazította a végtagjaimat. Nagyon jól esett. Újra végigszagolgattam vöröske tusfürdőit és samponjait, és megállapítottam, hogy még mindig ugyanolyan illatokat használ. Örültem neki. Gyorsan megmostam a hajam, majd tusfürdővel átmostam minden egyes porcikám. Végig azon járt az agyam, hogy Viktor hogyan fogdosott tegnap, és kirázott tőle a hideg. Soha többet nem iszok.

Felfrissülve másztam ki a zuhany alól, magamra tekertem egy törülközőt, és elkezdtem lemosni a feketeséget a szememről. Kár, hogy nem volt nálam sminklemosó, így végig dörzsölnöm kellett, hogy nagyjából lejöjjön. A végeredmény fájó piros bőr maradt a szemem alatt. Megtörölköztem, de mivel nem találtam ruhát, csak magamra tekertem a vizes törülközőt, és elkezdtem fogat mosni Castiel fogkeféjével. Mikor már vagy harmadjára mostam meg a fogam, inkább kiöblítettem a számat, majd félénken elindultam az ajtó felé. Kidugtam a fejem rajta, mire Castiel felvonta a szemöldökét.

- Kéne ruha. – húztam el a számat. Rögtön felnevetett.

- Azonnal adom. – pattant fel az ágyról, és a melegítőnadrágja lazán lógott a csípőjén. Nyeltem egy nagyot és megint eszembe jutott a tegnap este. Pár perc múlva vöröske egy fehér pólóval és egy melegítőnadrággal tért be hozzám. Kikaptam a kezéből, majd egy mosolyt megeresztve becsuktam magam mögött az ajtót.

Még szerencse, hogy a melltartóm a szennyesben volt, mert amúgy nem tudtam volna mit felvenni. A szárítóról lehalásztam magamnak még egy bokszert és azt húztam magamra. Kifejezetten kényelmesek voltak. Felkaptam magamra a nagyjából azonos méretű ruhákat, majd beletekerve a hajam a törölközőbe, kiléptem az ajtón. Castielt megint az ágyon kifeküdve találtam, a karját a szemére téve szunyókált. Mellé álltam, és lehajoltam hozzá, hogy megtudjam szemlélni. De nem volt szerencsém, ugyanis a combomnál fogva lerántott magára, és összekulcsolta a kezeit a derekam körül. Elkezdtem hangosan nevetni.

- Hé! – csaptam rá egy kicsit a kezére.

- Ne ütögess! – nevetett fel, majd felült és elkezdett csikizni. Mikor már a halálomhoz közeli állapotban tengődtem, fogta magát és hirtelen abbahagyta. Meglepetten néztem fel rá, arra számítva, hogy hirtelen újra elkezdi. Ehelyett csak két komoly szempárt láttam meg magam előtt. A szám szétnyílt, és éreztem, hogy elpirulok. Castiel elkezdett lassan közeledni az arcomhoz, magát a fejem mellett, a kezével tartotta meg. Mikor már elég közel volt megállt egy pillanatra, majd úgy csókolt meg, hogy éreztem ahogyan perzseli a számat az övé, pedig szinte alig ért hozzá. Lassan visszacsókoltam, és arra számítottam, hogy megint elkezdünk csókolózni, azonban ő túl hamar elhúzódott. Csalódottan ültem fel utána az ágyra és kérdőn néztem rá.

- Mi a baj? – kérdeztem komolyan. Nem válaszolt, csak nyelt egyet és elnézett másfelé – Castiel! – fordítottam magam felé az arcát, az állkapcsánál fogva. Rám nézett, egyenesen bele a szemembe – Mi történt? – kérdeztem aggodalmasan.

- Emlékszel mit ígértem? – kérdezte halkan. Csak értetlenül néztem rá – Hogy nem foglak befolyásolni? – dőlt közelebb, én pedig bólintottam összeráncolt szemöldökkel – Nem tudtam betartani. És nem is fogom tudni. – sóhajtott fel – Sajnálom.

Felnevettem halkan.

- Nem kell befolyásolnod, mert anélkül is tudom, mit akarok. – mosolyodtam el. Kérdőn nézett rám.

- És mi lenne az? – kérdezte meg.

- Te. – mondtam komolyan. Először csak kitágult a szeme, majd szét nyílt a szája. Aztán újra becsukta és csak nyelt egy nagyot.

- Nem érdemlem meg. – kezdte el rázni a fejét.

- Engem az nem érdekel. – emeltem fel a mutató ujjam – Én csak veled akarok lenni.

Pár másodpercig csak néztünk egymás szemébe komolyan.

- Biztos vagy benne? – kérdezte komolyan.

- Igen. – bólintottam.

- És a szöszinek mit fogsz mondani? – hajolt közelebb.

- Nataniel! – hangsúlyoztam ki a nevét, hogy tudtára adjam, van neki – És még nem tudom. –  sóhajtottam fel – De mindenképpen beszélni fogok vele. – húztam ki magam és vettem egy mély levegőt. Az sem lesz egy könnyű menet, már érzem.

- Ha kell segítség, szólj…

 - Ugyan, ha meglátna téged, miután megtudta a hírt, tuti kicsinálna. – nevettem fel rémülten, elképzelve a jelenetet.

- Milyen hírt? – hőkölt hátra Castiel.

- Hát hogy téged választalak. – mondtam mintha teljesen egyértelmű lenne.

- Akkor megint együtt? – vigyorodott el.

- Megint együtt. – vigyorodtam el én is.

Pár perc múlva önelégülten mentünk le a konyhába, kézen fogva. Elkezdtünk csinálni pirítóst, de a végeredmény nem lett valami fényes. Minket ugyan nem nagyon érdekelt, megkentük mogyorókrémmel, telenyomtuk tejszínhabbal, és megettük az egészet, majd leöblítettük tejjel.

- Még nem is vezettél körbe. – vigyorodtam el.

Ő is vigyorra húzta a száját, majd otthagyva a tányérokat, felkapott és bevitt a nappaliba. Minden csupa fehér volt és modern. Hát persze, ha már a szülei itt hagyták, legalább jó körülmények között tették. Lerakott a földre én pedig körbementem a szobába. Megálltam a CD gyűjteménye előtt, majd kiválasztva egy Nirvana albumot, beraktam és odamentem Castielhez.

- Csak nem nekem is táncolni akarsz? – kérdezte pimaszul,mire elkomorodtam – Jó, csak vicceltem! – ölelt át nevetve.

- Nem volt vicces. – mondtam sértetten – És ne mondd, hogy nem tetszik. – nyújtottam ki egy kicsit a nyelvem.

- Pont a kedvenc albumomat raktad be. – nevetett fel, és összeborzolta a hajamat. Bosszúsan kezdtem el megigazítani a szanaszét álló tincsimet. Nem tudtam befejezni, mert Castiel magával húzva elindult a szobája felé.

- Egyébként. – fordult hátra – Ki az a Klaus? – kérdezte értetlenül, én pedig elvörösödtem – Egész este őt emlegeted.

- Á, csak egy sorozatban játszik. – legyintettem vörös fejjel. Ezt még meg kell beszélnem Klaussal. Vagy el kell ajándékoznom. De ahogy ez az ötlet jött, úgy el is ment.

Beérve a szobába Castiel leültetett az ágyra, majd elővette a szekrény mellett álló basszus gitárját, és felrakva a lábát az ágyra, egy szexi fél mosollyal elkezdett játszani egy Rise Against számot, én pedig csak ámultam. Énekelni sajnos nem énekelt, de nem akartam elrontani a pillanatot azzal, hogy elkezdjek könyörögni. Az egyik legszebb lassú számukat játszotta, nekem pedig könnybe lábadt a szemem. Ott törölgettem belőle a cseppeket kínomban, közben pedig szipogtam. Castiel hol rá, hol pedig a gitárjára nézett. A szívem kihagyott pár ütemet, amikor rám pillantott. Nem tesz jót nekem a szerelem.

- Egyszer megtanítom neked. – fejezte be a számot vöröske, majd lerakva az ágy mellé, térden mászva felém jött. Megfogta az egyik hajtincsem és elkezdte pörgetni az ujjai között.

- Hogy tetszett? – kérdezte mosolyogva.

Nem válaszoltam semmit, csak én is térdelő állásba helyezkedtem, belenéztem a szemébe, majd úgy csókoltam meg, hogy beleadtam minden felgyülemlett érzésemet.