Ahoy Everybody!
Szóvaaaal, kértétek többen is az ilyen "perverz" részeket. Nyilván nagyon nagy durvaságokat nem fogok beleírni, de csak mert nekem is új ez a téma, meg mert biztos szórakoztató lesz, belevágok:D A folytatása csak rajtatok múlik! :D Szóval ha tetszett, vagy legyen még ilyen akkor üzenj egyet, írj egy megjegyzést, kommentet vagy akármi, csak tudjam :)
Bocsi, véletlen beraktam a fehér hátteret és nem tudom kivenni.xdd
1.
És, CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!
Este volt, és kint patakogban folyt a víz. Becsuktam Castiel mögött az ajtót.
- Utálom a nyári viharokat. - mondta morcosan. Vizes pólójá rátapadt tökéleted felsőtestére.
- Én szeretem őket. Főleg ha nem állok kinnt bennük. - nevettem el magam.
- Haha, vicces vagy. - bökött meg.
- Na gyere, adok törölközőt. - indultam fel a fürdőbe - Pont most készültem zuhanyozni.
- Igen? Tőlem nyugodtan elmehetsz. - mondta mögöttem.
- Utálom a nyári viharokat. - mondta morcosan. Vizes pólójá rátapadt tökéleted felsőtestére.
- Én szeretem őket. Főleg ha nem állok kinnt bennük. - nevettem el magam.
- Haha, vicces vagy. - bökött meg.
- Na gyere, adok törölközőt. - indultam fel a fürdőbe - Pont most készültem zuhanyozni.
- Igen? Tőlem nyugodtan elmehetsz. - mondta mögöttem.
- Jól van, addig vedd le a pólód és melegedj meg. - fordultam hátra és elmosolyodtam.
Felmentem a lépcsőn, majd be a fürdőszobába. Becsuktam magam mögött, már nem zártam be. Eléggé megbíztam Castielben, ahhoz, hogy ne zárkózzak be. Gyorsan levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá. A tudat, hogy én itt állok meztelenül, vöröske meg a másik szobában félmeztelenül furcsa érzést keltett a hasamban. Megeresztettem a meleg vizet és pár percig csak álltam alatta. Mindenem fájt a tegnapi 5 km futástól. Megérdemlem, hogy élvezzem kicsit a meleget magamon. Pár perc után viszont hideg levegő csapta meg a hátam. Gyorsan megfordultam és Castiellel találtam szembe magam, úgyszint anyaszült meztelenül.
- Castiel! - takartam el gyorsan magam és megfordultam.
- Bocs. - fogta meg a vállam, amitől borzongás ment át a gerincemen - Nem bírtam felmelegedni. - mondta kedves hangon, mire félig megfordultam, még mindig magamat takargatva.
- Ott volt a radiátor. - szűkűlt össze a szemem.
- Jó, jó, igazad van. - nevette el magát - Bocsánat. - hajolt hozzám és csókolt meg. Visszacsókoltam és ajkai égették az enyémeket. Kezével megfogta az arcom gyengéden, én pedig felé fordultam. ujjai lejjebb kalandoztak a nyakamon, a vállamig. Ott megállt egy időre, és elkezdett gyengéden maszírozni.
- Mmm.. - nyögtem.
Én a kezem a mellkasára tettem és egy kicsit nekidőltem. Közben a meleg víz végig a hátamra folyt, de ha ez se lett volna elég, Castiel keze lejjebb kúszott oda, majd a derekamig, és úy magához vont. Itt már én se bírtam magammal, a nyaka köré kulcsoltam karjaimat és lábujjhegyre álltam. Keze végig simogatott, néha-néha lejjebb is, a fenekemnél. Egyáltalán nem esett rosszul, sőt. Felhevülve hajoltam el Castieltől, akinek az arca piros volt. Belenéztem a szemébe és láttam a fel nem tett kérdését. Csak bólintottam egyet, majd ő hátra nyúlt, elzárta a vizet, majd felkapott és bevitt a szobámba. Lassan leereszkedtünk az ágyra és folytattuk a csók csatát, ott ahol abba hagytuk. Majd Castiel keze ismét lejjebb csúszott, de már nem állt meg. Közelebb húzott magához és egy nagy nyögéssel.... Haha ennyi:DD
2.
- Mikor érünk már oda? - panaszkodtam, közben pedig próbáltam kinyújtani a lábam azon a evés helyen, ami a rendelkezésemre állt.
- Már csak egy óra. - fordult felém Castiel, aki a régi tragancsát vezette éppen. Utálta ha tragacsnak hívom, pedig az volt. Ez is piros volt, mint Vöröske hajzata, és rozsdás mint... Nem tudok szinonimát, de el tudjátok képzelni.
- Ne már! - nyögtem - Álljunk meg akkor egy kicsit, mert már muszáj felállnom! - mondtam, és úgy éreztem magam mint egy hisztis liba.
Castiel csak sóhajtott egyet, és lehajtott a pusztán lévő poros út szélére.
- Örülsz? - kérdezte mosolyogva, majd odahajolt hozzám és megcsókolt.
- Ühüm. - szálltam ki gyorsan a kocsiból, majd nyújtottam párat, lehajolva a bokámig.
- Ezt csinálhatnád gyakrabban. - dörzsölgette az állát Castiel, nekidőlve a vén kocsijának.
Persze rögtön felálltam és elpirultam, majd kinyújtottam rá a nyelvem.
Hangosan felnevetett, majd rágyújtott.
- Ne már, tiszta büdös! - indultam el felé bosszúsan. Már egy éve nyaggatom, de még mindig nem tette le ezt a büdös cigit.
- Jó,jó majd beveszek egy rágót. - szívott bele egyet, majd mikor odaértem rám nézett, és visszatartotta a füstöt.
- De az úgy akkor se jó! Nem te csókolózol magaddal! - nyafogtam. Ez a hosszú utazás teljesen hisztissé tett.
- Nem-e? - kérdezte cinikusan, majd fogta magát és belefújta a füstöt az arcomba.
Én eszeveszettül elkezdtem prüszkölni és köhögni.
- Te seggarc! - indultam el felé újra, majd hirtelen meggondolásból elkezdtem csikizni.
Kiesett a kezéből a cigi és hangosan elkezdett nevetni. Eltakarta a hasát előlem.
- Már tudom a titkod! - mondtam neki győzelem ittasan, és én is felnevettem, de én már gonoszul.
- Te is csikis vagy tudom én! - mondta.
- De ezt már régen tudod. - mondtam, majd mikor elkezdett felém jönni, gyorsan megszólaltam - Most viszont már induljunk, mert soha nem érünk oda! - szaladtam oda a kocsihoz, és sebesen bepattantam.
Kelletlenül vánszorgott vissza hozzám, majd bevágta magát az ülésre és beindította a motort. Már két napja megyünk, így volt egy kis borostája, ami még szexibbé tette, ha már ez lehetséges. Szálkásan izmos felsőteste és vörös, kócos haja, szürke szemei ellenhálhatatlanná tették. Nem is nagyon ment az ellenkezés, amikor oda került a sor.
Vagy fél óra múlva arra ébredtem fel szunyókálásomból, hogy Castiel eszeveszettül káromkodik.
- Mi a baj? - kezdtem el dörzsölgetni a szemem és ásítottam egy nagyot.
- Kifogyott a benzin. - mondta idegesen, majd rácsapott egyet a kormányra, így az dudált egy nagyot.
- Mi? - döbbentem le - Mi az, hogy kifogyott? - kérdeztem értetlenül.
- Mondom. - válaszolta idegesen - Kifogyott. - túrt bele a hajába és hangosan kifújta a levegőt.
- Akkor most mi lesz? - kérdeztem már én is idegesen.
- Elmegyünk egy szállóba. - bökött a térképre - Van 10 percre innen egy. - kezdte el kikötni magát, majd kiszállt az autóból és becsapta maga után az ajtót. Én is kiszálltam, és elkezdtem utána loholni. Majdnem bezárt a kocsiba.
Tényleg csak tíz percet kellett sétálnunk, hogy odaérjünk a szállodához. Kicsit lepukkant volt, és poros, de hát ez van, az Isten háta mögött biztos nem találtunk volna jobbat. Beléptünk az ajtón, ami hangosan csilingelt.
- Jó napot! - kiabálta Castiel.
- Örvendek! - szólalt meg mellettünk egy magas, vékony szemüveges bácsi, majd megpöndörgette a bajuszát - Miben segíthetek? - kérdezte udvariasan.
- Szobát szeretnénk kivenni az éjszakára - felelte Castiel egyszerűen.
- Ó, értem, akkor kövessenek! - indult el előre a kedves bácsi, én pedig elkezdtem körbejárni a kis termet. A padló sötét barna fából volt, rajta hatalmas vörös szőnyegek, a falak szintúgy, azokon pedig hatalmas festmények. Odamentem egyhez, csak úgy random és leolvastam, ami alá volt írva.
Varga János, tulajdonos volt 1934 - 1946
Csak ámultam, a régebbi és régebbi festményeken, amikor Castiel megbökte a kezemet, felmutatva egy nagy kulcsot. Felsiettem vele a lépcsőn, egy hosszú folyosóra, ahol még több képet és embert láttam meg. Végigmentünk a 116-os szobáig, majd ott megállva megszemléltük az ajtót. Mind közül ez tűnt a legszebbnek. A bácsinak biztos szimpatikusak voltunk. Castiel kinyitotta a nehezen nyíló ajtót, majd belépve egy egészen aranyos szobában találtuk magunkat. Csak egy szoba volt, középen, az ablak alatt egy hatalmas francia ággyal, a sarokban egy TV-vel, két kanapéval és egy nagy asztallal. Jobbra nyílt egy ajtó, ami a fürdőbe vezetett, ami ki volt csempézve sárga színű kövekkel. Az egész helynek meg volt a maga varázsa.
- Na akkor én el is megyek zuhanyozni. - mondtam.
- Addig én valahonnan szerzek benzint. - bólogatott Castiel, majd egy csókot nyomva a számra, kiment a szobából. Én bementem és letusoltam.
Mikor végeztem, lefeküdtem a nagy francia ágy közepére és elővettem a telefonom. Már tíz óra volt, és Castiel még sehol. Pár percig a telefonom babráltam, mikor álomba szenderedtem.
Arra ébredtem fel, hogy valaki megfordít. Nem nyitottam ki a szemem, türelmesen vártam, mi következik ez után. Megéreztem Castiel forró ajkait a nyakamon, szinte égettek, majd a kezét, ami egészen a lábszáromtól fel halad a combomig majd ott megáll. A másik kezével feljebb tűrte a háló ingem és a hasamon kezdett matatni. Nagyon nehezemre esett nem sóhajtozni. A másik keze feljebb haladt a fenekemre, amibe aztán jól belemarkolt, majd a másikkal a mellemet fogta meg. Itt felszisszentem, mire Castiel belenevetett a nyakamba.
- Na mi van álomszuszék, felébredtünk? - kérdezte, majd elkezdte csókolgatni a nyakam, majd fentebb az arccsontomat, végül a számat találta meg. Köréfontam a karjaimat, aztán a lábaimat is, és hevesen megcsókoltam.
- Nem lenne rossz, minden nap így ébredni. - mosolyodtam el huncutul. Ő erre teljesen elvörösödött, majd újra nekem esett, feljebb húzva a lábam, és elkezdte a nyakamat szívni. Most már nem sajnáltam azokat a nyögéseket. A hátamnál fogva megemelt, és közelebb húzott magához, majd újra megcsókolt. Miután már megelégelte a számat, felült és lehúzta rólam a hálóingemet, aztán én segítettem neki a pólójával. Ott ült előttem félmeztelen, én pedig alatta feküdtem szintén félmeztelen. Majd közelebb hajolt és újra hevesen megcsókolt.
- Már csak egy óra. - fordult felém Castiel, aki a régi tragancsát vezette éppen. Utálta ha tragacsnak hívom, pedig az volt. Ez is piros volt, mint Vöröske hajzata, és rozsdás mint... Nem tudok szinonimát, de el tudjátok képzelni.
- Ne már! - nyögtem - Álljunk meg akkor egy kicsit, mert már muszáj felállnom! - mondtam, és úgy éreztem magam mint egy hisztis liba.
Castiel csak sóhajtott egyet, és lehajtott a pusztán lévő poros út szélére.
- Örülsz? - kérdezte mosolyogva, majd odahajolt hozzám és megcsókolt.
- Ühüm. - szálltam ki gyorsan a kocsiból, majd nyújtottam párat, lehajolva a bokámig.
- Ezt csinálhatnád gyakrabban. - dörzsölgette az állát Castiel, nekidőlve a vén kocsijának.
Persze rögtön felálltam és elpirultam, majd kinyújtottam rá a nyelvem.
Hangosan felnevetett, majd rágyújtott.
- Ne már, tiszta büdös! - indultam el felé bosszúsan. Már egy éve nyaggatom, de még mindig nem tette le ezt a büdös cigit.
- Jó,jó majd beveszek egy rágót. - szívott bele egyet, majd mikor odaértem rám nézett, és visszatartotta a füstöt.
- De az úgy akkor se jó! Nem te csókolózol magaddal! - nyafogtam. Ez a hosszú utazás teljesen hisztissé tett.
- Nem-e? - kérdezte cinikusan, majd fogta magát és belefújta a füstöt az arcomba.
Én eszeveszettül elkezdtem prüszkölni és köhögni.
- Te seggarc! - indultam el felé újra, majd hirtelen meggondolásból elkezdtem csikizni.
Kiesett a kezéből a cigi és hangosan elkezdett nevetni. Eltakarta a hasát előlem.
- Már tudom a titkod! - mondtam neki győzelem ittasan, és én is felnevettem, de én már gonoszul.
- Te is csikis vagy tudom én! - mondta.
- De ezt már régen tudod. - mondtam, majd mikor elkezdett felém jönni, gyorsan megszólaltam - Most viszont már induljunk, mert soha nem érünk oda! - szaladtam oda a kocsihoz, és sebesen bepattantam.
Kelletlenül vánszorgott vissza hozzám, majd bevágta magát az ülésre és beindította a motort. Már két napja megyünk, így volt egy kis borostája, ami még szexibbé tette, ha már ez lehetséges. Szálkásan izmos felsőteste és vörös, kócos haja, szürke szemei ellenhálhatatlanná tették. Nem is nagyon ment az ellenkezés, amikor oda került a sor.
Vagy fél óra múlva arra ébredtem fel szunyókálásomból, hogy Castiel eszeveszettül káromkodik.
- Mi a baj? - kezdtem el dörzsölgetni a szemem és ásítottam egy nagyot.
- Kifogyott a benzin. - mondta idegesen, majd rácsapott egyet a kormányra, így az dudált egy nagyot.
- Mi? - döbbentem le - Mi az, hogy kifogyott? - kérdeztem értetlenül.
- Mondom. - válaszolta idegesen - Kifogyott. - túrt bele a hajába és hangosan kifújta a levegőt.
- Akkor most mi lesz? - kérdeztem már én is idegesen.
- Elmegyünk egy szállóba. - bökött a térképre - Van 10 percre innen egy. - kezdte el kikötni magát, majd kiszállt az autóból és becsapta maga után az ajtót. Én is kiszálltam, és elkezdtem utána loholni. Majdnem bezárt a kocsiba.
Tényleg csak tíz percet kellett sétálnunk, hogy odaérjünk a szállodához. Kicsit lepukkant volt, és poros, de hát ez van, az Isten háta mögött biztos nem találtunk volna jobbat. Beléptünk az ajtón, ami hangosan csilingelt.
- Jó napot! - kiabálta Castiel.
- Örvendek! - szólalt meg mellettünk egy magas, vékony szemüveges bácsi, majd megpöndörgette a bajuszát - Miben segíthetek? - kérdezte udvariasan.
- Szobát szeretnénk kivenni az éjszakára - felelte Castiel egyszerűen.
- Ó, értem, akkor kövessenek! - indult el előre a kedves bácsi, én pedig elkezdtem körbejárni a kis termet. A padló sötét barna fából volt, rajta hatalmas vörös szőnyegek, a falak szintúgy, azokon pedig hatalmas festmények. Odamentem egyhez, csak úgy random és leolvastam, ami alá volt írva.
Varga János, tulajdonos volt 1934 - 1946
Csak ámultam, a régebbi és régebbi festményeken, amikor Castiel megbökte a kezemet, felmutatva egy nagy kulcsot. Felsiettem vele a lépcsőn, egy hosszú folyosóra, ahol még több képet és embert láttam meg. Végigmentünk a 116-os szobáig, majd ott megállva megszemléltük az ajtót. Mind közül ez tűnt a legszebbnek. A bácsinak biztos szimpatikusak voltunk. Castiel kinyitotta a nehezen nyíló ajtót, majd belépve egy egészen aranyos szobában találtuk magunkat. Csak egy szoba volt, középen, az ablak alatt egy hatalmas francia ággyal, a sarokban egy TV-vel, két kanapéval és egy nagy asztallal. Jobbra nyílt egy ajtó, ami a fürdőbe vezetett, ami ki volt csempézve sárga színű kövekkel. Az egész helynek meg volt a maga varázsa.
- Na akkor én el is megyek zuhanyozni. - mondtam.
- Addig én valahonnan szerzek benzint. - bólogatott Castiel, majd egy csókot nyomva a számra, kiment a szobából. Én bementem és letusoltam.
Mikor végeztem, lefeküdtem a nagy francia ágy közepére és elővettem a telefonom. Már tíz óra volt, és Castiel még sehol. Pár percig a telefonom babráltam, mikor álomba szenderedtem.
Arra ébredtem fel, hogy valaki megfordít. Nem nyitottam ki a szemem, türelmesen vártam, mi következik ez után. Megéreztem Castiel forró ajkait a nyakamon, szinte égettek, majd a kezét, ami egészen a lábszáromtól fel halad a combomig majd ott megáll. A másik kezével feljebb tűrte a háló ingem és a hasamon kezdett matatni. Nagyon nehezemre esett nem sóhajtozni. A másik keze feljebb haladt a fenekemre, amibe aztán jól belemarkolt, majd a másikkal a mellemet fogta meg. Itt felszisszentem, mire Castiel belenevetett a nyakamba.
- Na mi van álomszuszék, felébredtünk? - kérdezte, majd elkezdte csókolgatni a nyakam, majd fentebb az arccsontomat, végül a számat találta meg. Köréfontam a karjaimat, aztán a lábaimat is, és hevesen megcsókoltam.
- Nem lenne rossz, minden nap így ébredni. - mosolyodtam el huncutul. Ő erre teljesen elvörösödött, majd újra nekem esett, feljebb húzva a lábam, és elkezdte a nyakamat szívni. Most már nem sajnáltam azokat a nyögéseket. A hátamnál fogva megemelt, és közelebb húzott magához, majd újra megcsókolt. Miután már megelégelte a számat, felült és lehúzta rólam a hálóingemet, aztán én segítettem neki a pólójával. Ott ült előttem félmeztelen, én pedig alatta feküdtem szintén félmeztelen. Majd közelebb hajolt és újra hevesen megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése