Reggel bágyadtan feküdtem az ágyamban, szétterülve és izzadtan. Már megint Castiellel álmodtam, de most nem valami horror cuccot. Azt hiszem újra átéltem a tegnap történteket. Lassan felültem, még mindig forgott velem a világ, és fájt a fejem. Mit is álmodtam... Éreztem, hogy elvörösödök. A számhoz nyúltam és éreztem hogy sebes. Teljesen szétharapdáltam tegnap mikor itthon ültem és azon gondolkoztam hogy most mi lesz. Miért kellett nekem megcsókolnom? Még mindig alig ismerem... Sőt, semmit nem tudok róla! Ez nem mehet így. Tudom, rengetegszer olvastam és mesélték, hogy emberek egyik napról a másokra jöttek össze, aztán pár hét és csúnya vége lett. Én ezt nem akarom. Vagy úgy legyek Castiellel,hogy rendesen csináljuk, vagy sehogy. De várjunk. Ki mondta hogy Castiel össze akar velem jönni? Megfogtam a fejem és hevesen megráztam, ami nem volt jó ötlet mert csak még jobban megfájdult. Attól hogy csókolóztunk, még nem fogunk összejönni. Castiel deszkának tart. És tuti van ezer másik csaj akik szebbek és csinosabbak,akik hajtanak rá. Mikor erre gondoltam megfájdult a mellkasom. De akkor miért csókolt meg? Nem értem az egészet. Vagy csak én bonyolítom túl?
Felálltam és elindultam kifelé, hogy bevegyek egy gyógyszert. Anya aggódva nézett rám mikor leértem a konyhába.
- Jobban vagy kicsim? Nem akarsz még pihenni? Nyugodtan aludhatsz amennyit akarsz. - mondta. Valószínűleg ez lett volna életem legboldogabb napja, mivel anyám ezt mondta, és mivel minden gyerek erről álmodozik. De per pillanat nem akartam aludni, mert ha alszok megint álmodok. És azt pedig nagyon nem szerettem volna.
Gyorsan megettem a pirítósom amit anya csinált nekem, majd bementem a fürdőbe. Felkötöttem kontyba hosszú, barna hajam és fogat mostam. Közben a zöld szememet vizslattam. Csillogott és zöldebb volt mint általában. Az arcom ki volt pirosodva. Miután megmostam a fogam gyorsan letusoltam, felöltöztem, majd felmentem a szobámba. Belevetettem magam az ágyba, és a laptopot a kezembe véve bejelentkeztem facebookra. Alapból, nem sokat facebookozok, egyszerűen túl hamar megunom. Most mikor felléptem, láttam hogy 8 értesítőm és 4 üzenetem és egy ismerős jelölésem van. Az értesítők fele, egy "jobbulást" az üzenőfalamra, a többi pedig lájkolgatások. Gyorsan megnéztem az üzeneteket válaszoltam mindenkinek, hogy jól vagyok és lehet jönni látogatóba :) Aztán megnéztem kijelölt be. Castiel. A gyomrom a torkomig felugrott. Vagy fél percig tartottam az egeret a megerősítés gombon, mire megnyomtam. Majd megnéztem az adatlapját. A profilképén épp gitározott. Nem is tudtam hogy játszik bármin is. Ez is bizonyítja hogy nem ismerem.
Nagyon menőn nézett ki a képen. Mintha profi fotós csinálta volna. Ahogy elnéztem a képeit, egyre több zenekaros képet láttam.
- Zenekarban játszik? - kérdeztem magamból, közben az államat dörzsölgetve, sokat sejtve bólogattam.
Átnéztem az összes képét, és tele volt olyanokkal amiken lánnyal van. Rögtön elfogott a féltékenység. De ne már! Rebi térj észhez! Mindössze három napja ismered és már csókolóztatok! Ez nem normális. Eldöntöttem, hogy mostantól tartom az egy méter távolságot és csakis barátként viselkedem vele.
Miközben Castielt nézegettem és folyt a nyálam, valaki rámírt.
Rosalina: Szia cica! Na mizu?^^
Rebi: Ahoy babám. Semmi érdekes.:D fáj a fejem és szédülök:( Amúgy hogyhogy te fent vagy? oO
Rosalina: Hah, feltörtem a wifi kódot:$ És most az egész osztály netezik, szegény bolyhoska meg nem tud órát tartani.xD
Rebi: Pfff, szegény:D de azért a házit írd le!:D
Rosalina: Oké, oké. amúgy Castiel tök magányos ott hátul. :DDD Uhh jön a tanár hátra, so megyek. Majd akkor ma megyünk Biával! Szia<3
Rebi: Hahaha, szia:D<3
A nap hátralévő részében, hol gépeztem, hol tévéztem, néha rajzoltam és igen, még tanultam is! Bár igaz hogy az csak 10 percig tartott, de a szándék megvolt. Halálosan unatkoztam. Hatalmas sóhaj kíséretében nyugodtam meg, mikor Rosáék végre megjöttek. Felmentünk a szobámba és átbeszéltünk mindent ami aznap történt. A kémia tanár esésétől kezdve Dajan eltört kezéig. Dajan egyébként kosarazik, szóval nála már meg lehetett szokni, hogy folyton lesérül.
- És képzeld! - szólalt meg B - Castielre ráhajtott valami végzős liba. - mikor ezt mondta a torkomban egy nagy gubó keletkezett, a vérnyomásom meg az egekbe szökött.
- És mi történt? - kérdeztem elfojtott hangon.
- Na ez a lényeg! Nagyon durván kikosarazta. Nem is tudom, ki szállt rá. Azt hiszem a 11.-es Melody, de nem vagyok benne biztos. Olyan szelídnek és ártatlannak tűnik a csaj, ki se nézném belőle. - Mikor ezt ledarálta hatalmas kő esett le a szívemről.
- Figyeljetek... - kezdtem bele, majd kíváncsian rám néztek - Ha már Castielnél tartunk,valamit elkell mondanom. - Feszülten és egyre kíváncsibban méregettek - Nos mi... Hát csókolóztunk.
Leesett állal bámultak rám, majd a következő tíz percben egy folytában visítottak meg kérdezgettek, és azt mondták,hogy "ezt nem hiszem el" meg "te és Castiel? Atyáám." A végére már a fejemet fogtam és mire észbe kaptak, az önbecsülésem már a földön hevert, összetiporva.
Utána elmeséltem mi történt, ők pedig figyelmesen hallgattak. Egy sóhajjal fejeztem be, majd egy ilyen "ez van" váll rándítással nyugtáztam, hogy nem tudom megváltoztatni a dolgot.
- De most akkor jártok? Vagy mi van? De hát alig ismered. - mondta B.
- Tudom, és eldöntöttem, hogy amíg nem ismerem meg jobban, ezt az egészet lezárom. Bár nem tudom hogy fog menni. Egyszerűen vonz az egész csávó, és ez tökre idegesít. Voltatok már úgy valakivel, hogy amikor megláttátok, rávetettétek volna magatokat? - mondtam ésa kezembe temettem az arcom.
- Figyelj, engem nem zavar, ha ti összejöttök, csak legyetek boldogok. - mondta Rose, B pedig bólogatott - De ha meg mer bántani kiherélem, esküszöm! - majd ökölbe szorított kézzel feltérdelt, és a szeme furán csillogott. Felnevettem.
- Jól van. És köszönöm. Nem tudjátok mennyire megkönnyebbültem. - tettem a kezem a szívemre.
Még sokáig beszélgettünk, Castielről és rólam, meg a csókról és a motorozásról, mire hazamentek. Boldogan szögdécseltem fel a szobámba és bekapcsoltam a gépem. Ma már nem tudom hanyadjára nézem meg a facebookom. Mikor bekapcsoltam, láttam, hogy van egy üzenetem. Megnéztem ki az, és a szívem hevesen dobogni kezdett.
Castiel: Na mizu törpe?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése