36. fejezet - Az igazság

Ez a Józsi; elég érdekes alaknak bizonyult. Egészen jó fej, talán meg merem kockáztatni, hogy kedvelem. Leginkább az fogott meg benne, hogy nem fél kimondani azt amit gondol. Rengeteget poénkodott, persze elég észrevehető volt, hogy be akart vágódni. Újra elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott, hogyan adta rám a kabátot a bowling pályán. Még az ajtót is kitárta előttem és az egészet ő fizette, ami nem kevés pénz volt. Szóval nem tűnik sóhernek. Anyával tökéletesen bánik, sőt le se tudja venni róla a szemét; nem mintha anyával nem ez lenne a helyzet. Egyszerűen szimpatikus és kész. Van egy lánya, azt hiszem tizenegy éves lehet, már nem emlékszem pontosan. Kiderült az is, hogy profi fotós, és mellékesen vállal esküvőket meg ballagásokat. Megnéztem pár képét, és meg kell hagyni, valami eszméletlen tehetséges. Nem is tudom… Mindegyik képnél más más érzés vette úrrá magát rajtam. Természetesen a gépe is tök profi volt, hatalmas is, és aki nem látott még ilyet, tuti nem tudja kezelni. Az én gépemet is megnézte. Szó szerint azt mondta, hogy ez egy kifejezetten jó gép. A képeimre meg azt, hogy kifejezetten művésziek, és ha tanulnám, tudnám mire vinni. Így elhatároztam, hogy többet fogom elővenni az én ütött-kopott gépemet, és azóta is magamnál hordom a házban.

Most is éppen Lefelé tartottam a gépemmel a kezemben. Bementem a nappaliba, és azt kezdtem el fotózgatni. A tévétől kezdve a kanapéig lefotóztam mindent, legalább három beállításban és közelségben. Már csak annyi a dolgom, hogy megszerkesztem őket. Még nagyban fényképeztem, mikor valaki csengetett. Egy nagy sóhajjal emelkedtem fel és indultam el az ajtó felé. Megálltam előtte és a kukucskálón keresztül lefényképeztem Bellát, aki unottan állt a ház előtt. Megnézve a képet, nevetve nyitottam ki az ajtót.

- Na végre. – nézett fel, mikor kitártam előtte az ajtót.

- Gyere. – álltam arrébb, közben a képeket nézegetve.

- Na mizu? – kezdte el levenni a cipőjét, nekitámaszkodva a falnak – Mi van az újdonsült apukával? – kérdezte vigyorogva.

- Á semmi, voltunk bowlingozni. – nyújtottam ki a nyelvem.

- És, milyen volt? – indult el felfelé a lépcsőn.

- Jó. Tiszta profi voltam. – nevettem fel.

- Aha, persze. – nézett hátra ő is nevetve – Na és mi van a vörössel? – kérdezte, belépve a szobámba.

- Újra együtt vagyunk. – mondtam izgatottan.

- Na nem mondod? – forgatta a szemeit, majd bevetette magát az egyik babzsák fotelbe.

- Nem is lepődsz meg? – kérdeztem, én viszont meglepetten.

- Nos tudod, ez nem volt meglepő. – nézett rám úgy, mint a hülyére – Sőt egyenesen számítottunk rá. – nyújtotta ki a nyelvét.

- Csak azt nem értem, miért jött el értem? – ültem le mellé – Mármint, honnan tudta, hogy ott vagyok? – ráztam meg a fejem értetlenül.

Bella csak összeszorított szájjal hátradőlt, majd lenézett a lábára. Pár másodpercig szemléltem, hátha csak hülyéskedik, de nem.

- Ezt nem mondod komolyan. – mondtam. Felnézett rám és elmosolyodott – Most miért? – kérdeztem nevetve – Nem mintha nem sült volna ki jól. – dőltem hátra.

- Na látod. – vigyorodott el.

- De akkor is érdekel, miért hívtad oda. – ráztam meg a fejem összeráncolt szemöldökkel.

- Azért mert. – ült fel egy sóhajtás közben – Mert ha nem hívom, ki tudja Viktor mit tett volna veled. – húzta el a száját.

- De ahhoz nem kellett Castiel. – néztem rá – Elég lett volna elrángatnotok.

- Igen, de Castiel azt mondta, szóljunk ha valaki rád mászik. – vigyorodott el – És mi szóltunk.

Csak meglepetten néztem magam elé. Nem gondoltam volna, hogy vöröske így félt engem. Ahogy arra gondoltam, hogy magában idegeskedik miattam, elmosolyodtam. Milyen aranyos pasim van.

- Csak azt nem tudom, hogy mondom el Natanielnek. – sápadtam le, ahogy ez az eszembe jutott.

- Már pedig muszáj leszel. – mondta és elhúzta a száját.

- Tudom. – sóhajtottam fel.

Pár másodpercig meredtünk magunk elé, mikor Bella megszólalt.

- Akkor szerintem kezdjünk neki a mateknak. – vette elő a könyvet a táskájából.

- Jó. – mondtam halkan és bólintottam egy aprót.

Két óra múlva leszívott aggyal csuktam be Bella mögött az ajtót. Beletúrtam a hajamba, és a levegőt kifújva indultam el a konyhába. Összeszedtem egy kis epret meg joghurtot, és máris nekikezdtem az eperturmix készítésének. Még egy kis cukrot tettem bele, mert édesen szeretem, majd kitöltöttem a Krakkós bögrémbe, és elindultam a nappaliba. Bevágtam magam a TV elé, majd azt bekapcsolva kezdtem el nézni a Tini Mamikat, de 10 percig se bírtam, és átkapcsoltam a Vivára. Éppen Green Day ment, így azt hagyva háttérzajnak elkezdtem a telefonomon facebookozni. Az se nyerte el a tetszésem, így inkább letöltöttem egy minyonos játékot, és azzal kezdtem el játszani. Ez már inkább tetszetős volt, mint az előbbiek. Pár percig elszórakoztattam magam velük, majd megjelent, hogy valaki hív és elindult a Trónok Harca dala. Pár másodpercig csukott szemmel "doboltam" az ütemre, majd leesett, hogy éppen telefonálnak, így rendbe szedve magam felvettem.

- Haló? – szóltam bele félénken, mert nem néztem meg ki hívott.

- Kismadár! – szólalt meg Józsi mély hanga a vonal másik végén. Hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Szia! – mosolyodtam el én is.

- Na mi újság? – kérdezte.

- Semmi érdekes. – dőltem hátra a fehér kanapénkon – Éppen eperturmixozom. – vigyorodtam el.

- Remélem nekem is csinálsz majd legközelebb. – nevetett fel.

- Persze. – szólaltam meg – Ha hozol epret.

- Az nem probléma. – nevetett ismét – És az eperturmixon kívül? – kérdezte.

- Hát… - kezdtem neki és egyből eszembe jutott, hogy  Natanielnek még el kell mondanom az igazat. A hangom rögtön elkomorodott – Semmi.

- Ugyan már! – mondta aggódó hangon – Mi történt? – kérdezte.

Pár másodpercig azon gondolkoztam, elmondjam-e neki, mi a helyzet. Majd úgy döntöttem nem fog rosszul elsülni, elvégre muszáj egy külső ember véleményét is megismerni, aki nem ismeri Nat-ot.

- Képzeld el azt a helyzetet. – kezdtem bele.

- Igen? – válaszolt.

- Hogy van egy barátod, akivel szakítottál. – itt szünetet tartottam, de miután mondta ismét, hogy igen, folytattam. – Aztán az eddigi legjobb barátod csak úgy megcsókol és elmondj hogy már ötödik óta szeret. – mondtam kínos hangon, mire megint egy igennel válaszolt – Aztán te visszacsókolsz, de pár nappal utána összejössz a volt pasiddal. Ja és a két fél utálja egymást. – tettem még hozzá.

Egy ideig csönd következett, én pedig vártam, hogy mondjon valamit.

- Nos… - szólalt meg.

- Igen? – kérdeztem izgatottan.

- Szerintem mond meg a legjobb barátodnak, hogy mást szeretsz. – mondta.

- És ha megharagszik? – kérdeztem kétségbe esetten.

- Akkor nem volt jó barátod. – válaszolt komolyan.

- Akkor mondjam el neki… - gondolkoztam el.

- Pontosan. – válaszolt.

- Hát jó. – sóhajtottam.

- Sok sikert hozzá! – nevetett fel, hogy megtörje ezt a nyomott hangulatot.

- Köszi. – nevettem vele én is, bár én nem olyan vidáman.

- Azt megkérdezhetem… - itt tartott egy szünetet – Hogy a pasid akkor az a vörös gyerek? – kérdezte.

- Igen. – pirultam el.

- Jó gyereknek tűnik. – nevetett fel – De vigyázz vele. – mondta.

- Jó, jó. – nevettem el magam.

- Na szia, madárka. – köszönt el.

- Szia! – mosolyodtam el – És köszönöm! – mondtam még gyorsan.

- Ugyan, semmiség. – válaszolt, majd letette.

Sóhajtva dőltem hátra újra, és leraktam magam mellé a telefont. Kinyújtózkodtam és sóhajtottam egy nagyot. Már negyed nyolc volt. De örülök, hogy még nem kell naphosszat tanulnom. Majd év végén, mikor jön a vizsga. Minden áldott percemben az lesz, hogy a tankönyveim előtt ülök és magolom a tételeket. Már most megfájdult a fejem. Levettem az asztalról a fényképező gépemet, és újra végignéztem a képeket. Vagy húsz percembe telt, mire végignéztem az összeset. Mikor végeztem újra leraktam az asztalra unottan. A lábamat nézegettem, hogy ugyanolyan-e, majd mikor megállapítottam, hogy igen leraktam. Bár elvileg egy testrészünk sem ugyanolyan. Viszont akkor én nem vettem észre. Éppen lefeküdtem volna, mikor valaki csengetett. Te jó ég, milyen népszerű vagyok? Bosszankodva álltam fel a kanapéról és indultam el a bejárati ajtóhoz. Bele se nézve a kukucskálóba tártam ki az ajtót Nataniel előtt. Meglepetten meredtem rá, ő pedig csak mosolygott.

- Szia. – köszönt.

- Szia. – mondtam elképedve.

- Bocs, hogy csak úgy beállítottam. – lépett felém egyet, de így is csak a küszöbön állt.

- Nem, semmi. – mondtam, majd megráztam a fejem, hogy kitisztuljon.

- Akkor jó. – mondta, majd egyre közelebb hajolt. Éreztem az illatát. Már majdnem hagytam volna magam, mikor elhúzódtam.

- Ne… - mondtam kínosan. Meglepetten nézett rám, majd mikor szánakozó arccal felé fordultam, láttam a szemében az én bocsánatkérő szemeimet. Egyből elkomorodott.

- Szóval döntöttél. – mondta komoly hangon. Nyeltem egyet.

- Igen. – mondtam elfojtott hangon.

- Rebi ő… - fogta meg a vállam – Ő nem jó…

- Ne mondd azt, hogy nem jó nekem! – löktem le magamról a kezét, mire beletúrva a hajába beindult a házba.

- Rebi! – fordult meg.

- Nem! – mondtam idegesen – Ne kezdd azt a szöveget, hogy nem érdemel meg! – csaptam be az ajtót.

- Pedig nem…

- Nem is ismered! Nem tudod milyen! – csattantam fel. Miért egyből ezzel kezdi?

- Durva! És bunkó! – lépett felém közelebb.

- Nem durva! És egyáltalán nem bunkó! – védtem meg, habár tudtam, hogy ez nem minden esetben igaz.

- Betörte az orrom! – mutatott az említett testrészre, amin még mindig díszelgett a ragtapasz, de legalább már nem volt olyan színes.

Erre hirtelen nem tudtam mit válaszolni, mert igaza volt.

- Te provokáltad ki. – mondtam ki végül az igazságot.

- Ó, szóval már az én hibám? – nézett el nevetve, de nem volt vidám.

- Nem ezt mondtam. – indultam el felé.

- De, pontosan ezt mondtad. – nézett rám villámokat szóró szemekkel, mire megtorpantam – Nem hiszem el, hogy ő kell neked. – fintorodott el és megrázta a fejét.

- Úgy mondod, mintha jobb lennél nála. – komorodtam el még jobban. Meglepetten fordult hátra.

- Mintha nem ez lenne az igazság. – mondta eltátott szájjal.

- Hát képzeld el, nem ez. – mondtam idegesen, már a sírás szélén állva.

- Rebi, nem gondolhatod komolyan, hogy hosszútávon veled marad. – kezdett el felém jönni, mire elfordítottam a fejem – Amint talál egy dögösebb csajt, otthagy téged. – állt meg előttem.

- Akkor majd azt fogom mondani, hogy igazad volt. – néztem rá könnyes szemekkel – De addig ne merj róla rosszat mondani.

- De nem érted. – fogta meg a vállam, mire elfordultam. Újra megfogta, majd visszafordította az arcom felé – Én soha nem hagynálak el. – mondta, szinte könyörgött – Én mindig szeretnélek. – hajtotta a homlokomnak a sajátját.
Megfogtam a karját, és kicsordult egy könnycsepp a szememből.

- Én viszont soha nem tudnálak szeretni. – mondtam.

35. fejezet - Pasi színrelép

Felhúztam a fekete farmeromat magamra kómás fejjel, majd a Nirvanás pólómat is. Már elég hideg volt, így felvettem a sötétkék pulcsimat is. Elindultam kifelé a fürdőbe, és még mindig nem tudtam megszokni ezt az új házat. Belenéztem a tükörbe, majd beletúrtam kócos hajamba. Ideje lesz már vágni belőle, gondoltam. Gyorsan fogat mostam, majd felhúzva egy zoknit a lábamra a szárítóról, elindultam kifelé. Még pont van negyed órám, hogy odaérjek törpéhez. Elvileg az anyja randizik, bár azt nem tudom kivel, de így legalább átmehetek én is. Tegnap óta hivatalosan is újra együtt vagyunk. Elvigyorodtam erre a gondolatra, miközben felültem a motoromra. Másra se vágytam jobban ebben a pillanatban, mint átölelni Rebit és magamnál tartani. A szöszi nem tudom mit hisz, ha azt gondolja, elhappolhatja tőlem törpét. Felröhögtem. Max betöröm megint az orrát.

Beindítottam a motort és 10 perc múlva már ott voltam törpe háza előtt. Leparkoltam a kocsifelhajtóra, majd odamentem az ajtóhoz, és nekitámaszkodva az ajtófélfának csengettem. Voltam olyan segg, hogy folyamatosan nyomva tartottam a csengőt. Fél perc se kellett, törpe dühösen vágta ki az ajtót, és ütötte le a kezem a csengőről. Nevetve löktem el magam, megfogva Rebi karját.

- Szia. – köszöntem.

- Heló. – húzta fel a szemöldökét.

Elkezdtem befelé tolni, mire a szőnyeg szélében, törpe majdhogynem felesett.

- Vigyázz már magadra. – ráztam a fejem nevetve.

- Én vigyázzak magamra? – húzta fel a szemöldökét – Te süketítettél meg majdnem! – ráncolta a szemöldökét morcosan.

Mosolyra húztam a számat, és közelebb hajoltam a füléhez.

- Elég jól hallasz? – kérdeztem pimaszul, mire csak nyelt egy nagyot, majd bólintott. Nem akartam itt befejezni. A kezem tovább csúszott a karjáról, a derekára, majd azt megragadva erősen magamhoz szorítottam – Érzed mit csinálok? – mosolyodtam el, mire egy akadozó sóhajt kaptam.

- Igen. – mondta rekedt hangon, amitől égnek állt a szőr a hátamon. Felemeltem Rebit a combjánál fogva és nekinyomtam a falnak. A lábammal berúgtam az ajtót mellettünk, majd belenéztem törpe nagy zöld szemeibe. Elkezdte harapdálni a száját, ami engem is sóhajtásra késztetett.

- Ne rágcsáld a szádat. – hajoltam közelebb az arcához – Mert én akarom azt tenni. – csókoltam meg, mire ő beletúrt a hajamba, és a tarkómnál fogva közelebb húzott magához.

Nem tudom mennyi ideig kergettük a másik száját, amikor valami csikaró érzést éreztem meg a combomnál. Hitetlenkedve fordultam hátra, kezemben még mindig törpével. Megpillantottam a kis vakarcsát. Rögtön felnevettem és leraktam Rebit magam mellé.

- Na mi van te? – kérdeztem Szotyitól, mire kidőlt, felém mutogatva szőrös hasát. Nevetve vakargattam meg, majd felállva sóhajtottam egyet és szembefordultam törpével, aki a falnak támaszkodva mosolyogva figyelt minket.

- Szeret téged. – nézett rám.

- Engem mindenki szeret. – fogtam meg a kezét vigyorogva, mire megforgatta a szemeit és ő is elvigyorodott – Na mit terveztél, mit fogunk csinálni? – kérdeztem meg.

- Nos. – indult el hátra tett kezekkel és összeszorított szájjal – Azt terveztem… - lépkedett lassan mellettem – Hogy Trónok Harcát nézünk! – ugrott elém hirtelen vigyorogva. Felsóhajtottam.

- Mióta szereted a Trónok Harcát? – húztam fel a szemöldököm, követve törpét fel az emeletre.

- Ki nem szereti a Trónok Harcát? – nézett hátra hitetlenkedve.

- Ez is igaz. – húztam el a számat.

Felérve a szobába, törpe bevetette magát a nagy ágyába, én pedig befeküdtem mellé. Nem volt elég hosszú, így a fél lábam lelógott, de ezt az egyik babzsákjával könnyedén megoldottuk. Magunk közé rakta a laptopot, majd elkezdett rajta ügyködni. Kényelembe helyeztem magam és elkezdtem szemlélni az arcának minden vonását. A telt ajkaitól, az íves álláig és arccsontjáig, egészen a gyönyörű zöld szeméig. A sötét szobában a laptop fénye megvilágította az arcát én pedig csak ámuldoztam. A haját felkötötte lófarokba, és habár ez is jól állt neki, jobban szerettem kiengedve, hogy bele tudjak túrni.

- Na indul. – mondta izgatottan.

- Honnan nézzük? – kérdeztem.

- A harmadik évad első részétől. – mondta egyszerűen.

- Miért pont onnan? – kérdeztem értetlenül.

- Mert én ott tartok. – nézett rám, mintha mi se lenne egyszerűbb.

- Hát jó. – néztem meglepetten, majd felnevettem.

Elindította a részt, és elkezdődött a Trónok Harca ismert dala. Rebi azonnal elkezdte dúdolni, és dobolni az ütemre. Ahogy a fejét rázta, barna haja össze vissza-szállt. Mikor vége lett a zenének, törpe izgatottan bújt hozzám közelebb. Nem nagyon ment a filmre koncentrálás, mert Rebi egész végig a kezemet szorongatta és a haja is csiklandozta a karomat. Az egyik ijesztő résznél, ahol ugyan csak Rebi ijedt meg, átfogtam a derekát és közel húztam magamhoz. Majd szép lassan elkezdtem simogatni a hátát. Felnézett rám és elmosolyodott. Ahogy a gép megvilágította az arcát, a szeme is felcsillant. Elkezdte a száját rágcsálni, én pedig nem bírtam megállni, hogy ne hajoljak közelebb hozzá. Már éppen megcsókoltam mikor felkiáltott.

- Nézd, Khaleesi! – tapsikolt vidáman – Ő a kedvencem. – mosolygott elégedetten.

Ránéztem arra a bizonyos Khaleesire, és az első ami feltűnt az a szája volt. Egy és ugyanaz mint törpéé. Ránéztem Rebire, majd vissza arra a szőke csajra a sorozatban. A szemük is ugyanolyan volt, sőt még az arcuk formája is. Talán csak az orruk különbözött egy kicsit.

- Te… - kezdtem bele – Hallod, teljesen ugyanúgy néztek ki. – váltogattam még most is a fejem Rebi és a csaj között.

- Komolyan? – döbbent le. Aztán miután csak bólintottam felcsillant zöld szeme – Ilyen szép lennék? – nevetett fel.

- Szebb vagy nála. – böktem a képernyőre, majd elvigyorodtam, mikor elpirult.

- Dehogy vagyok. – ráncolta a szemöldökét.

- De mondom! – védtem meg az igazam.

- Én viszont tudom, hogy nem vagyok. – rázta meg a fejét – Nézz már rá, aztán rám! – mondta hitetlenkedve, közben a sorozatban valami fura idegen nyelven kezdtek beszélni, és még sárkányok is megjelentek.

- Ezt csináltam! – mondtam most már kiakadva, hogy nem hisz nekem.

- Jó, nem vitatkozom! – emelte fel a kezét, az arcom elé.

                             Kb így képzelem el Rebit, csak zöld szemmel és barna hajjal :)

Pár másodpercig komolyan néztünk egymás szemébe. Majd mindketten egyszerre mosolyodtunk el, és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Miután abbahagytuk, Rebi még mindig kuncogott az orra alatt. Megemeltem az arcát az állánál fogva, hogy jobban szemügyre vehessem. Majd mikor megállapítottam, hogy még nem láttam ilyen szépet, közelebb hajoltam és gyengéden megcsókoltam. Mindig idegeskedek, hogy visszacsókol-e, de ez a félelmem mindig alaptalan. Nem is tudom, egyáltalán miért gondolom, hogy nem csókol vissza. Most se volt értelme ezen agyalnom, mert újra megéreztem a számon törpéét. Hevesen csókolt vissza, mire én megfogtam a derekát és közelebb húztam magamhoz. Az egyik kezemmel beletúrtam a hajába, és úgy húztam közelebb az arcát magamhoz. Az egyik keze a vállamról, lekalandozott a mellkasomra. Lassan kezdtem kifeküdni az ágyon, és az én kezem is lejjebb csúszott Rebi combjára. Áttettem az ö lábát az enyémen, majd egy kicsit megszorítottam a combját. Egy apró nyögést kaptam válaszul.

És itt már nem tudtam visszafogni magam. Átlendítettem a lábam az övéin, majd azokat lefogva felé kerekedtem és komolyan belenéztem a szemébe. Mindketten szaporán vettük a levegőt, és megbabonázott, ahogy törpe mellkasa gyors ütemben emelkedik és süllyed. Újra felnéztem a szemébe. Egy komoly bólintással válaszolt a fel nem tett kérdésemre. Most már lassan elkezdtem csókolgatni egészen a szájától, le a nyakáig, majd ott megálltam, közben végig a karjait simogattam, úgy ahogy ő az enyémeket. A vállamnál fogva közelebb húzott magához, én pedig nem várattam tovább. Felültem a combjaira, de nem nehezedtem rájuk. Lehúztam Rebi bordó pólóját róla. Ahogy a hideg ujjaim végigszaladtak Rebi fehér, meleg bőrén, megint egy nyögést eresztett el. Teljesen megbabonázott a látvány. Aztán eszembe ötlött valami. Szabadna nekünk ezt tenni? Nem kéne várnunk? Lehet, hogy fiú vagyok, de voltak már barátnőim. Ők mind teljesen mások voltak, mint Rebi, és egy hét után megadták magukat. Nem akartam, hogy törpével is ez legyen. Nem, tudtam, hogy vele nem ez van. Ő nem tenné meg értem csak úgy. Újra a szemébe néztem.

- Biztos vagy benne? – kérdeztem halkan, rekedt hangon.

Pár másodpercig kipirultan nézett a szemembe, majd megszólalt ő is rekedt hangon, amitől csak még jobban akartam.

- Igen. – bólintott.

- Akkor viszont nem fogom visszafogni magam. – vigyorodtam el, és belehajoltam a nyakába, mire felnevetett.

Beletúrt a hajamba, úgy húzott magához közelebb. A keze a pólóm alja után matatott, mire újra felültem és egy másodperc se kellett, hogy megszabaduljak a felesleges ruhadarabtól. Rebi fölé hajolva fogtam meg a derekát és emeltem meg, ő pedig a hasamtól a mellkasomig minden egyes pontját a felsőtestemnek végigsimított. Megőrjített. A látvány is és az, amit csinált. Már megint szaporán vettem a levegőt, és egy mosolyt megeresztve, feljebb emeltem törpét a hátánál fogva, hogy ki tudjam gombolni a melltartóját. Ő visszamosolygott rám, majd kacéran kacsintott egyet. Már vigyorogva hajoltam le hozzá és csókoltam meg, a kezem már meg is találta a kapcsolót.

- Ez itt… - kezdett bele az ajtó mögött egy mély hang.

- Ez Rebi szobája. – mondta törpe anyukája – Ó! Lent hagytam a kaját a kocsiban. – mondtam kínosan – Visszamegyek érte, addig menj be nyugodtan, biztos filmet néz. – indult el le a lépcsőn, amit onnan tudtam, hogy kopogott a cipője.

Rebivel rögtön egymásra néztünk, a tekintetében láttam a rémületet. Az a bizonyos férfi – gondolom, akivel randizott Rebi anyja – kopogott kettőt az ajtón.

- Szia Rebi! – szólalt meg, de törpe nem hagyta végigmondani.

- Egy pillanat! – kiáltott ki, és próbált lenyugodni, amennyire ki tudtam venni.

Lekászálódtam törpéről, lenyúlva a pólójáért és az enyémért. Egy sóhajt eleresztve odadobtam Rebinek a bordó darabot, majd én is visszavettem a kék pólómat. Rebi felállt és megigazította a ruháját.

- Így jó vagyok? – kérdezte idegesen.

- Tökéletes. – feleltem. Nekem tökéletesen nézett ki – Csak a hajad… - kezdtem bele mosolyogva, mire lefehéredett.

-  Nincs erre most időnk! – rázta meg a fejét, és fordult meg, hogy az ajtóhoz menjen. Én felvettem a laptopot a földről, amit valószínűleg mi vertünk le. Rebi nagy erővel rántotta ki az ajtót, és megpillantottunk rajta egy borostás, barna hajú, középkorú férfit. Zakót viselt, fekete farmerral. Szálkásnak látszott, ahogy elsőre ránéztem. Beálltam törpe mellé az ajtóba komoly tekintettel.

- Szia Rebi… - kezdett bele meglepetten a pasas. Úgy tűnt teljes mértékben tudta, mi folyt a szobában a megérkezésük előtt. Kicsit elpirult, majd próbált nem nevetni – Kovács József. – nyújtotta ki a kezét Rebi felé – De szólíts csak Józsinak. – vigyorodott el. Felém is nyújtotta a kezét, közben a szemembe nézve, de Rebi anyja zavart meg abban, hogy bemutatkozzam.

- Jaj, Castiel drágám, te is itt vagy? – kérdezte meglepetten tőlem.

- Igen, de szerintem nem is zavarnám tovább… - kezdtem bele kínosan, elindulva a lépcső felé.

- Ugyan, nem zavarsz! – nevetett fel törpe anyukája. Ránéztem Rebire, és olyan kétségbeesett pillantást szegezett rám, hogy nem volt szívem otthagyni – Legalább vacsorára maradj! – simított végig a karomon – Úgy is étteremből hoztunk, és túl sok lesz Rebinek egyedül. – mosolygott rá – Mi viszont már ettünk. – nézett fel a bizonyos Józsira, majd mikor találkozott a tekintetük, megcsillant a szeme. Mi is így nézhetünk ki? Csak ráncoltam a szemem a gondolatra, mikor Rebi ragadott meg a karomnál fogva és elindult velem lefelé. Éreztem, hogy a két felnőtt közül, az egyik árgus szemekkel figyel, miközben jöttek mögöttünk. A lépcsőn lefelé váltottunk törpével egy hosszú pillantást, és alig bírtam visszatartani a röhögést. Párszor fel is köhögtem, mire leértünk a konyhába.

Leültünk az asztalhoz, és Rebiék elővették azt a rahedli mennyiségű kaját a szatyorból. Az egyikre megláttam ráírva, hogy libamáj, majd ránéztem újra a csávóra. Elég tehetősen nézett ki, de nem gondoltam, hogy ügyvéd vagy valami. Ahhoz túl sportos volt. Hátradőltem a széken és belenéztem Rebi zöld szemeibe. Még mindig kínosan mosolyogtunk. De mikor ránéztem eszembe jutott a szobában történtek, és muszáj voltam sóhajtani. Megértette a kínomat, és elkezdte ő is rágni a száját. Rögtön elvörösödött, amitől meg tudtam volna zabálni. Lassan megráztam a fejem, hogy hagyja abba, vagy azon nyomban átmászok az asztalon és letépem róla a ruhát. Nem bírtam elviselni ha rágta a száját. ilyenkor mindig a helyében akarok lenni. Mikor észrevette, hogy rázom a fejem, rögtön abbahagyta, és még jobban elpirult. Én csak elvigyorodtam és kacsintottam rá egyet.

- Na és Rebi. – ült le az asztalhoz Józsi – Melyik iskolába jársz? – kérdezte és úgy tűnt tényleg érdekli.

- A Sweet Amoris-ba. – válaszolta normál hangerőn. Én még azt hittem alig mer majd ezzel a csávóval beszélni, de úgy nézett ki egészen szimpatikus neki.

- Ja, oda íratják a sznobok a gyereküket. – mondta vigyorogva, majd ránézett Rebi anyjára, aki hitetlenül megrázta a fejét.

- Hé! – nevetett fel.

Rám is rám jött a nevethetnék. Milyen igaza van. Minden pénzes sznob ide íratja a gyerekét, mintha valami nagyszerűt tudna a suli. Próbáltam visszatartani a nevetést, mire Józsi rám pillantott és újra elvigyorodott. Úgy tűnik, egész jóba leszek ezzel a csávóval.

34. fejezet - Együtt

Valami meleg nehezedett rá a csípőmre. Kicsit arrébb mozdultam, de rögtön visszahúztak, majd két erős kar vont maga köré. Éreztem, hogy egy mellkas mellettem emelkedik és süllyed. Lassan kinyitottam a szemem, és az erős fény vakítóan tört át az ablakon, ahol nem volt lehúzva a redőny. Lenéztem magamra, és megláttam két izmos kezet, az egyik alattam, a másik felettem pihent. Próbáltam úgy megfordulni, hogy ne ébresszem fel Castielt, és hogy a karja se fájjon neki. Kicsit felemelkedtem, és kihúztam magam alól a kezét. Nem engedett, visszarakta, csak a fejem alá. Felnéztem a kék pólójáról, az arcára. Teljesen nyugodt volt, és az ajkai tökéletes ívben hívogattak. A szívem megdobogott, ahogy elnéztem az arcát, majd még jobban, mikor észrevettem, hogy teljesen egymásnak simulva fekszünk egy ágyban. Persze, ez már többször is megtörtént, de sose csináltunk semmi olyat. Aztán összeráncoltam a szemöldököm. Vajon mi történt este? Lassan felültem, és beletúrtam a hajamba. Gondolkozz, Rebi, gondolkozz! Mit csináltál?

Aztán minden egyszerre ugrott be. Viktor és a táncunk, majd Castiel idegesen, aztán a motor, majd az itt lezajlott események. Azonnal elvörösödtem, és a tenyerembe temettem az arcom. Hogy lehettem ekkora ökör? Castiel most tuti meg utált. Lenéztem rá, ahogy az oldalán aludt békésen, és összeszorult a szívem. Abban a pillanatban nem akartam semmi mást, csak magamhoz ölelni és úgy maradni örökre. Többé sosem fogom elengedni magam mellől. Visszadőltem mellé az ágyba és megfogtam a kezét. Elkezdtem cirógatni a hüvelykujjammal, és könnybe lábadt a szemem. Hogy lehettem ennyire ostoba? Egész végig őt szerettem. Kicsordult egy könnycsepp a szememből, majd megszorítottam a kezét. Visszagondoltam arra a pár hétre, amit nélküle töltöttem, és rosszul lettem a gondolattól, hogy megint azt kell átélnem. Hirtelen felindulásból, megszorítva a pólóját, közelebb bújtam hozzá és beletemettem az arcom a mellkasába. Csak sírtam. A tegnap este miatt, Viktor miatt, amiatt, ahogyan szégyelltem magam, Nataniel miatt, és amiatt, hogy ennyit vacilláltam kettőjük között, holott belül mindvégig tudtam, ki az aki kell nekem. Átöleltem a takaró alatt, és még szorosabban vontam magamhoz. Próbáltam lenyugodni, de nem ment. Éreztem finom illatát, és még attól is sírhatnékom lett. Annyira hiányzott.

Megéreztem a hátamon Castiel érintését, majd azt, ahogy szorosan közelebb húz magához és megölel. A szívverése megváltozott és a légzése felgyorsult. Adott egy puszit a hajamra, közben a hátamat simogatta.

- Jó reggelt. – suttogta a fülembe kedvesen.

- A… Annyira sajnálom! – tört ki belőlem a zokogás végleg, ahogyan felnéztem szürke szemeibe.

- Ugyan mit? – lepődött meg. Csak megráztam a fejem – A tegnap estéért nem kell bocsánatot kérned. – suttogta újra a fülembe majd egy hajtincsem a fülem mögé simított – Ne sírj. – nevetett fel halkan.

- Nem akartalak… Én nem akartalak elküldeni. – hajtottam le a fejem – Nem akartam, hogy elmenj. – szipogtam.

- Nem is mentem el. Csak egy kis időre. De hé! – emelte fel a fejem az államnál fogva – Most itt vagyok. – hajolt közelebb és rám mosolygott. Rögtön nyugodtabb lettem.

- Annyira hiányoztál. – fújtam ki a levegőt, de még mindig potyogtak lassan a könnyeim. Az arca kicsit elpirult, amitől kedvem lett volna megcsókolni.

- Te is hiányoztál. – túrt bele a hajamba. Még mindig öleltem, ám most csak szorosabban húztam magamhoz.

Pár percig csendben feküdtünk, ő közben a hajamat simogatta. Mikor végre észbe kaptam, hogy valamit kezdeni kéne a fejemmel, nagy nehezen elkezdtem kikászálódni Castiel karjai közül.

- Lezuhanyozok. – mondtam neki, mire kidőlt az ágyon.

- De siess! – mosolygott rám.

Én is mosolyogva sétáltam be a szobából nyíló fürdőbe. Még teljesen szokatlan volt, a régi házukhoz képest, és jóval kisebb is. Habár csak vöröske fog itt élni.

Ahhoz képest, hogy fiú, egy hatalmas tükör volt a falon, amiben most egy elszörnyedt lány képe látszódott. Amint belenéztem, leesett az állam. Végig így néztem ki?! A hajam csapzott, a szemem karikás, körülötte hatalmas fekete foltokban a szemceruza maradványa, nem beszélve arról, hogy a lefolyt könnycseppek helye is megmaradt az arcomon. Úgy döntöttem, inkább elkezdek zuhanyozni, mielőtt szívrohamot kapok. Beálltam a meleg víz alá, ami ellazította a végtagjaimat. Nagyon jól esett. Újra végigszagolgattam vöröske tusfürdőit és samponjait, és megállapítottam, hogy még mindig ugyanolyan illatokat használ. Örültem neki. Gyorsan megmostam a hajam, majd tusfürdővel átmostam minden egyes porcikám. Végig azon járt az agyam, hogy Viktor hogyan fogdosott tegnap, és kirázott tőle a hideg. Soha többet nem iszok.

Felfrissülve másztam ki a zuhany alól, magamra tekertem egy törülközőt, és elkezdtem lemosni a feketeséget a szememről. Kár, hogy nem volt nálam sminklemosó, így végig dörzsölnöm kellett, hogy nagyjából lejöjjön. A végeredmény fájó piros bőr maradt a szemem alatt. Megtörölköztem, de mivel nem találtam ruhát, csak magamra tekertem a vizes törülközőt, és elkezdtem fogat mosni Castiel fogkeféjével. Mikor már vagy harmadjára mostam meg a fogam, inkább kiöblítettem a számat, majd félénken elindultam az ajtó felé. Kidugtam a fejem rajta, mire Castiel felvonta a szemöldökét.

- Kéne ruha. – húztam el a számat. Rögtön felnevetett.

- Azonnal adom. – pattant fel az ágyról, és a melegítőnadrágja lazán lógott a csípőjén. Nyeltem egy nagyot és megint eszembe jutott a tegnap este. Pár perc múlva vöröske egy fehér pólóval és egy melegítőnadrággal tért be hozzám. Kikaptam a kezéből, majd egy mosolyt megeresztve becsuktam magam mögött az ajtót.

Még szerencse, hogy a melltartóm a szennyesben volt, mert amúgy nem tudtam volna mit felvenni. A szárítóról lehalásztam magamnak még egy bokszert és azt húztam magamra. Kifejezetten kényelmesek voltak. Felkaptam magamra a nagyjából azonos méretű ruhákat, majd beletekerve a hajam a törölközőbe, kiléptem az ajtón. Castielt megint az ágyon kifeküdve találtam, a karját a szemére téve szunyókált. Mellé álltam, és lehajoltam hozzá, hogy megtudjam szemlélni. De nem volt szerencsém, ugyanis a combomnál fogva lerántott magára, és összekulcsolta a kezeit a derekam körül. Elkezdtem hangosan nevetni.

- Hé! – csaptam rá egy kicsit a kezére.

- Ne ütögess! – nevetett fel, majd felült és elkezdett csikizni. Mikor már a halálomhoz közeli állapotban tengődtem, fogta magát és hirtelen abbahagyta. Meglepetten néztem fel rá, arra számítva, hogy hirtelen újra elkezdi. Ehelyett csak két komoly szempárt láttam meg magam előtt. A szám szétnyílt, és éreztem, hogy elpirulok. Castiel elkezdett lassan közeledni az arcomhoz, magát a fejem mellett, a kezével tartotta meg. Mikor már elég közel volt megállt egy pillanatra, majd úgy csókolt meg, hogy éreztem ahogyan perzseli a számat az övé, pedig szinte alig ért hozzá. Lassan visszacsókoltam, és arra számítottam, hogy megint elkezdünk csókolózni, azonban ő túl hamar elhúzódott. Csalódottan ültem fel utána az ágyra és kérdőn néztem rá.

- Mi a baj? – kérdeztem komolyan. Nem válaszolt, csak nyelt egyet és elnézett másfelé – Castiel! – fordítottam magam felé az arcát, az állkapcsánál fogva. Rám nézett, egyenesen bele a szemembe – Mi történt? – kérdeztem aggodalmasan.

- Emlékszel mit ígértem? – kérdezte halkan. Csak értetlenül néztem rá – Hogy nem foglak befolyásolni? – dőlt közelebb, én pedig bólintottam összeráncolt szemöldökkel – Nem tudtam betartani. És nem is fogom tudni. – sóhajtott fel – Sajnálom.

Felnevettem halkan.

- Nem kell befolyásolnod, mert anélkül is tudom, mit akarok. – mosolyodtam el. Kérdőn nézett rám.

- És mi lenne az? – kérdezte meg.

- Te. – mondtam komolyan. Először csak kitágult a szeme, majd szét nyílt a szája. Aztán újra becsukta és csak nyelt egy nagyot.

- Nem érdemlem meg. – kezdte el rázni a fejét.

- Engem az nem érdekel. – emeltem fel a mutató ujjam – Én csak veled akarok lenni.

Pár másodpercig csak néztünk egymás szemébe komolyan.

- Biztos vagy benne? – kérdezte komolyan.

- Igen. – bólintottam.

- És a szöszinek mit fogsz mondani? – hajolt közelebb.

- Nataniel! – hangsúlyoztam ki a nevét, hogy tudtára adjam, van neki – És még nem tudom. –  sóhajtottam fel – De mindenképpen beszélni fogok vele. – húztam ki magam és vettem egy mély levegőt. Az sem lesz egy könnyű menet, már érzem.

- Ha kell segítség, szólj…

 - Ugyan, ha meglátna téged, miután megtudta a hírt, tuti kicsinálna. – nevettem fel rémülten, elképzelve a jelenetet.

- Milyen hírt? – hőkölt hátra Castiel.

- Hát hogy téged választalak. – mondtam mintha teljesen egyértelmű lenne.

- Akkor megint együtt? – vigyorodott el.

- Megint együtt. – vigyorodtam el én is.

Pár perc múlva önelégülten mentünk le a konyhába, kézen fogva. Elkezdtünk csinálni pirítóst, de a végeredmény nem lett valami fényes. Minket ugyan nem nagyon érdekelt, megkentük mogyorókrémmel, telenyomtuk tejszínhabbal, és megettük az egészet, majd leöblítettük tejjel.

- Még nem is vezettél körbe. – vigyorodtam el.

Ő is vigyorra húzta a száját, majd otthagyva a tányérokat, felkapott és bevitt a nappaliba. Minden csupa fehér volt és modern. Hát persze, ha már a szülei itt hagyták, legalább jó körülmények között tették. Lerakott a földre én pedig körbementem a szobába. Megálltam a CD gyűjteménye előtt, majd kiválasztva egy Nirvana albumot, beraktam és odamentem Castielhez.

- Csak nem nekem is táncolni akarsz? – kérdezte pimaszul,mire elkomorodtam – Jó, csak vicceltem! – ölelt át nevetve.

- Nem volt vicces. – mondtam sértetten – És ne mondd, hogy nem tetszik. – nyújtottam ki egy kicsit a nyelvem.

- Pont a kedvenc albumomat raktad be. – nevetett fel, és összeborzolta a hajamat. Bosszúsan kezdtem el megigazítani a szanaszét álló tincsimet. Nem tudtam befejezni, mert Castiel magával húzva elindult a szobája felé.

- Egyébként. – fordult hátra – Ki az a Klaus? – kérdezte értetlenül, én pedig elvörösödtem – Egész este őt emlegeted.

- Á, csak egy sorozatban játszik. – legyintettem vörös fejjel. Ezt még meg kell beszélnem Klaussal. Vagy el kell ajándékoznom. De ahogy ez az ötlet jött, úgy el is ment.

Beérve a szobába Castiel leültetett az ágyra, majd elővette a szekrény mellett álló basszus gitárját, és felrakva a lábát az ágyra, egy szexi fél mosollyal elkezdett játszani egy Rise Against számot, én pedig csak ámultam. Énekelni sajnos nem énekelt, de nem akartam elrontani a pillanatot azzal, hogy elkezdjek könyörögni. Az egyik legszebb lassú számukat játszotta, nekem pedig könnybe lábadt a szemem. Ott törölgettem belőle a cseppeket kínomban, közben pedig szipogtam. Castiel hol rá, hol pedig a gitárjára nézett. A szívem kihagyott pár ütemet, amikor rám pillantott. Nem tesz jót nekem a szerelem.

- Egyszer megtanítom neked. – fejezte be a számot vöröske, majd lerakva az ágy mellé, térden mászva felém jött. Megfogta az egyik hajtincsem és elkezdte pörgetni az ujjai között.

- Hogy tetszett? – kérdezte mosolyogva.

Nem válaszoltam semmit, csak én is térdelő állásba helyezkedtem, belenéztem a szemébe, majd úgy csókoltam meg, hogy beleadtam minden felgyülemlett érzésemet.

33. fejezet - Vágy

Rögtön megpördültem a tengelyem körül, amikor meghallottam Castiel rekedt hangját mögöttem, és úgy beleszédültem, hogy neki kellett megtartania. Visszanéztem Viktorra, hogy mindjárt jövök, mire elhúzta a száját és flegma arccal elment a másik irányba. Visszanéztem vöröskére ködös szemmel, de akárhogy néztem, még sem voltam képes felfogni azokat a dühös szemeket, amik most engem méregettek.

- Mennyit ittál? – kérdezte komolyan.

- Nem olyan sokat. – vigyorodtam el – Még tudnék inni. – dugtam ki a nyelvem és kacsintottam egyet. Aztán egy gyerek nekem vágódott a tömeg közepéről, én pedig csak annyit éreztem, hogy gyorsasággal közeledik a padló… Majd fájdalmat a bal karomban.

- Aú! – néztem le a kezemre, amit most Castiel markolt szorosan, villámokat lövellő szemekkel. Valahogy úgy éreztem, most jobb lesz csendben maradnom. Elkezdett kifelé menni, a bejárati ajtóhoz, engem magával húzva. Szívesen levegőztem egyet, de mikor elmentünk a vécé mellett, úgy éreztem muszáj megigazítanom a frizurámat. Kirántottam a kezem, Castiel szorításából, mire idegesen megfordult.

- Rabi! – mondta rekedtes hangon.

- Csak a hajamat akarom megnézni! – nyafogtam és elindultam befelé, de újra megragadta a karom, ezúttal a jobbat. Csalódottan néztem rá, de őt ez cseppet sem érdekelte, és mikor elkezdtem rángatni a karomat, csak erősebben szorította. Tuti ott marad pár lila folt. Végül még is feladtam a küzdelmet, és kimentem Castiellel az udvarra.

- De rossz a hajam! – nyafogtam, de a nyelvem összeakadt, és nagyon szédültem. Bár úgy tűnt, megértette, amit mondtam neki.

- A hajad tökéletes. – mondta idegesen és beletúrt a hajába, majd nagy erővel kifújta a bent tartott levegőjét.

Pár percig csak néztem, ahogy a fejét fogva, hol leguggol, hol tesz egy két lépést. Aztán elkezdtem dideregni az apró ruhámba, mert még a kabátomat is bent hagytam.

- Castiel… - kezdtem el, de nem figyelt rám – Hé! – léptem egyet közelebb felé, de csak lefelé bámult összeszorított szájjal – Figyelj már rám! – kiáltottam el magam, mire végre felemelte rám a tekintetét.

- Igen? – kérdezte halkan.

- Bemegyek. – mondtam – Mert megfagyok! – folytattam, mikor komorabb lett az arca.

Majd az este folyamán először nézett rám. Először a vállamat kezdte el szemlélni, majd egyre lejjebb, egészen a combomig, utána megnézte magának a cipőmet is. Nyelt egy nagyot, és elkezdte levenni a rám hatalmas dzsekiét.

- Castiel inkább menjünk be, mert csak megfázol! – mondtam gyorsan, jobban mondva próbáltam gyorsan, de nem sok érthető volt benne. Castiel még is rám pillantott.

- Akkor is felveszed. – nyomta a kezembe, én pedig csak értetlenkedtem – Amúgy is, nem túl rövid ez a szoknya? – indult el előre, az utolsó szavakat magának mormogva én pedig csak elképedten figyeltem. Majd megállt az ajtóban és hátra fordult, mikor nem látott engem bemenni a kitárt ajtón. Várakozóan felhúzta a szemöldökét, én pedig összehúzva magamon a hatalmas dzsekit, besiettem előtte, ő pedig szorosan mögöttem jött, fogva a karomat.

- Ki veszem a kabátod, addig szólj a többieknek, hogy elmegyünk. – mondta komolyan, kifejezéstelen arccal. Nem mertem ellenkezni, így csak egy nagy nyelés kíséretében elindultam le a lányokhoz.

Mentem le a lépcsőn, majdnem meg is botlottam. Mikor leértem a színpad elé, a nagy tömeg közül próbáltam kivenni a lányokat. Aztán megláttam B-t aki épp a hajába túrva guggolt le, majd állt fel, mind eközben a csípőjét rázva. A lányok erre mind felsikoltottak, majd megtapsolták. Szomorú mosollyal álltam be közéjük.

- Hát te meg hol voltál? – kérdezte Bella, egy Sopronit kortyolgatva.

- Táncoltam Viktorral. – vigyorodtam el, bár nem tudom miért volt ez akkora öröm. Bella is csak felvonta a szemöldökét.

- Te? Meg Viktor? – megrázta a fejét – Tuti összekeverted valakivel. – nevetett fel, de amikor csak csendben maradtam, eltátotta a száját – Normális vagy te? – kérdezte.

- Most miért, csak táncoltunk! – ellenkeztem – És Viktor amúgy sem olyan rossz, mint amilyennek mutatja magát! – védtem meg.

- Persze. Még jó, hogy be vagyok rúgva, amúgy kihámoznám a tökét a helyéről! – emelte fel a fejét és összeszűkült szemmel kezdett el keresgélni, valószínűleg Viktor után.

- Nyugi, ha te nem fogod, Castiel biztosan. – húztam el a számat, aztán megkapaszkodtam egy ember hátába, mert meginogtam. Nem úgy tűnt, mintha észre vette volna.

- Castiel? – sikított fel – Mit keres ő itt? – hitetlenkedett.

- Hát ez az. Haza akar vinni. Azért jöttem vissza, hogy szóljak. – mosolyodtam el szomorúan.

- Na megbeszélem én ezt még vele! – indult el felfelé a pár lépcsőfokon, én pedig már megörültem, hogy rábírja vöröskét, hogy maradhassak. Talán még ő is itt marad velünk.

- Castiel! – tört előre Bella, megragadva Castiel vállát, aki már a bejáratnál várt. Ő kérdőn fordult meg, majd kicsit felhúzta a szemöldökét, mikor meglátta Bellát.

- Igen? – kérdezte gúnyosan. Nagyon nem volt jó kedvében.

- Ittál? – kérdezte komolyan Bella.

- Nem. – válaszolta zavartam Castiel.

- Akkor vidd haza Rebit. – bökött felém – Épségben! – hangsúlyozta ki a szót.

- Mi van? – törtem közéjük, majd úgy néztem Bellára, mint egy árulóra.

- Bocs Rebi, de te vagy a legkészebb közülünk, ezért neked most itt a vége. – fogta meg a vállam és szembe fordított Castiellel – A többieknek megmondom, hogy puszilod őket. – lökött meg enyhén, de ebbe is felestem volna, ha vöröske nem tart meg – Na sziasztok! – mondta kifejezésteljesen, majd Castiel kihúzott az ajtón.

Később a motorjáról szálltam le, az ajtajuk előtt. Besiettünk a házba, majd az emeleten kezembe nyomott egy bokszert és egy nagy kék pólót, utasítva, hogy vegyem fel, majd elkérte a telefonomat és elkezdett bele pityegni valamit.

- Hé, mit csinálsz? – indultam el felé, de kitárta az egyik karját, úgy visszatartva a telefontól, és egy kicsit el is fordult.

- Üzenetet írok Bellának, hogy nálam alszol, ha anyud kérdezi, akkor nála. – mondta, majd megnyomva egy gombot, visszaadta a telefont a kezembe. Végignézett a fehér lámaimon, amik most jobban látszódtak mint a ruhámba. Megrázta a fejét, és megint nyelt egy nagyot. Leültem az ágyra, kibiggyesztett szájjal. Visszagondoltam, mennyire jól éreztem magam mikor táncoltam, és most is ott akartam lenni. Durcásan néztem rá Castielre, aki a szekrényének dőlve, karba tett kézzel és lábbal méregetett, kifejezéstelen arccal.

- Miért kellett haza rángatnod? – nyögtem fel, és felálltam, de túl hirtelen, mert meginogtam. Vöröske csak egy lépést tett előre, és úgy tartott meg erős karjaival. Majd a kezem feljebb csúszott a bicepszére, és úgy néztem fel rá, mert csak így tudtam megtámasztani magam kellőképpen. Egyik kezével megfogta a derekam, és szorosan tartott, a másikkal pedig támaszt nyújtott nekem.

Közelebb hajolt és megállt pár centire előttem.

- Mert részeg vagy. – mondta komolyan, de egy kicsit már lazábbnak látszott.

- És? – kérdeztem felháborodva – Bella nem volt az? Vagy Bia? Vagy akárki más azon a hülye helyen? – kérdeztem idegesen, és összeszorítottam a számat, úgy tartva vissza a feltörő könnyeimet, amiket a bosszúság okozott.

Felsóhajtott.

- Csak nem akartalak ott látni, érted? – kérdezte, majd lenyúlva a tárd hajlatomba, egy rántásra felemelt, és úgy tartott a karjaiban akár egy hercegnőt. Eltátott szájjal néztem fel rá, a szürke szemeibe, az egyenes ajkaira és hibátlan bőrére. Éreztem, hogy elpirulok. Ő is eltátotta egy kicsit a száját, majd pár másodperc múlva elkezdett közeledni felém az arcával. Most nem haboztam, és úgy éreztem, teljesen józan vagyok. Mikor már elég közel volt, én csókoltam meg. Erősen és határozottan. Tudtam mit akarok, és az ő volt. Köré fontam a karjaim, mire nagy levegőt vett, ami csikizte az ajkaim. Mosolyra húztam a számat, majd újra megcsókoltam. Elkezdett menni velem a fal közelébe, majd úgy döntöttem inkább átkarolom a lábaimmal is. Így a bal lábamat átvetve a csípőjén csókoltam tovább hevesen, ő pedig a combomat fogva nyomott neki a falnak. Jó érés volt a forró keze a csupasz bőrömön, én is felhevültem vele. Beletúrt egyik kezével a hajamba,a másikkal már a fenekemnél tartott meg, persze azért is, hogy ne essek le elé a földre. De az érzés akkor is leírhatatlan volt. Éreztem, hogy nem sokáig húzom már, így szétkulcsoltam a lábaimat a dereka körül, elhúzódtam az arcától, és elkezdtem tolni a tenyeremmel a mellkasán az ágy felé. Megeresztett felém egy félmosolyt, amitől a szívem egyből hevesebben kezdett verni. Bedöntöttem az ágyba és úgy másztam rá, hogy újra csókolni tudjam. Átkarolta a derekamat, és közelebb húzott magához, a másikkal pedig újra megfogta a fenekem, mire akaratlanul is előtört belőlem egy apró nyögés. Ő erre felhördült, majd átvetette magát rajtam, így már én voltam alul. Lihegve néztem fel rá, ő pedig le rám kipirult arccal. A haja a szemébe hullott, ami csak ellenállhatatlanabbá tette. Közelebb hajolt ismét hozzám, ám most gyengéden kezdte el csókolgatni a nyakamat. Szinte sikítottam az érzéstől, amit bennem okozott. Beletúrtam a hajába, és szinte belemartam a hátába is, csak hogy jobban érezzem. A szája lejjebb haladt a nyakamról, egészen le a vállamig, majd ott megállt egy időre. Elkezdte feltűrni a nagy pólót rajtam, én pedig egyáltalán nem akartam ellenkezni, csak élveztem az érintését. Még mindig szapora levegőt véve húzta feljebb a pólót a hasamon, majd azt kezdte el csókolgatni. Aztán hirtelen megállt. Kérdőn ráncoltam a szemöldököm, és emeltem fel a fejem. Majd újra az arcom felett találtam az övét.

- Nem tehetem ezt. – mondta meggyötörten.

- Dehogynem. – fogtam meg az arcát.

- Nem Rebi… - nézett el – Ezt te nem érted. – sóhajtott fel, majd leült mellém. Én is felültem, hogy jobban lássam. Csalódott voltam, nagyon csalódott.

- Mit nem értek? – kérdeztem gyengéden, de a hangom remegett.

- Azt ami bennem tolong már azóta, mióta megláttalak. – nézett rám.

- De te… - kezdtem bele és éreztem, hogy elönti pír az arcomat. Majd nagy nehezen kimondtam a következő szavakat – Te nem akarod…? – kérdeztem félénken.

Hitetlenkedve nézett rám, majd felnevetett.

- Ó, Rebi, te tényleg bamba vagy. – simított végig a hajamon – Hát persze hogy akarom. – komolyodott el – Szinte mindennél jobban – sóhajtott fel – De nem úgy, hogy részeg vagy.

- De én nem… - kezdtem el, de felemelte a kezét.

- De, az vagy. – fújta ki hangosan a levegőt.

Rám nézett és közelebb hajolt. Egy apró csókot lehelt az ajkamra, majd felállt.

- Most viszont jobb lesz, ha alszunk, mert még valami meggondolatlant teszek. – ráncolta a szemöldökét. Nyeltem egy nagyot, és hirtelen szörnyen fáradtnak éreztem magam. Odébb kúsztam az ágy túloldalára, majd bebújtam a puha paplan alá. A fejem hirtelen túl nehéznek bizonyult, ezért muszáj voltam lefeküdni. Feljebb húztam a takarót az arcomig, majd becsuktam az egyre nehezedő szememet. Utána már nem emlékszek semmire.

32. fejezet - A buli

Leesett állal néztem Natanielre, akinek a mosolya elhalványult és csak komolyan nézett rám. Persze, gondoltam, hogy nem közömbös irántam, mivel megcsókolt, de arra nem számítottam, hogy már ilyen rég óta szerelmes belém. Hirtelen nem tudtam mit mondani.

- Gondoltam. – mondta – Hogy így fogsz reagálni. – húzta vigyorra ajkait. Próbáltam nem arra gondolni, milyen puha hibátlan arca, és próbáltam nem észrevenni a ragyogó aranybarna szemei szépségét. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy ez a törekvésem nem jött össze.

- Én… - kezdtem bele, majd lenéztem a kezemre – Nem tudok mit mondani. – ráncoltam a szemöldököm kínomban.

- Nem is kell. – biccentette oldalra a fejét – Nem akarlak sürgetni a dologgal, elvégre tudom, hogy szereted Castielt. – nézett el felé – De most már abban is biztos vagyok, hogy irántam is érzel valamit. – fogta meg az állam és fordította az arcom maga felé.

Csak néztem a szemébe, ami miatt fura borzongás vette úrrá magát rajtam. Nem tudtam elnézni, olyan volt mintha hipnotizált volna.

- Vagy tévedek? – húzta fel a szemöldökét. Milyen gonosz, gondoltam magamban. Mindent vagy semmit, ugye Nataniel?

Nyeltem egy nagyot és fájdalmas fejjel megráztam a fejem. Ő elmosolyodott.

- Gondoltam. – dőlt hozzám közelebb, még mindig az államat fogva. A szívem azon nyomban elkezdett hevesen dobogni és a gyomromban feléledtek a lepkék, majd eszeveszettül kezdtek el csapkodni. Nat arca egyre közelebb volt az enyémhez és a szemét is kezdte lehunyni. Nem tudtam hirtelen mit reagáljak; csókoljam meg vagy elhízódjak.

Nem kellett sokat gondolkoznom a dolgon, mert megéreztem valamit közvetlen az arcom előtt, az pedig nem Nataniel arca volt. Kipattant a szemem és megpillantottam egy kézfejet magam előtt. Nataniel tovább dőlt és belecsókolt Castiel nagy tenyerébe. Egy másodperc kellett hozzá, hogy rájöjjön, mi történik, ugyanis vöröske keze sehogy sem akart visszacsókolni. Azonnal elhúzódott, Castiel pedig fintorral az arcán röhögött eszeveszettül. Én is kuncogtam az orrom alatt, a kezem a szám elé rakva. Nataniel elkezdett köpködni, majd idegesen nézett fel vöröskére.

- Te seggf… - kezdett bele, de Castiel az ingénél fogva felemelte. Most már inkább dühös arcot vágott. Döbbenten néztem, ahogy Nat gyorsan feláll és ellöki magától vöröske kezét.

- Na mi van szőke herceg? – röhögött fel – Más csajára nyomulni nem szép dolog. – komorodott el, közben véletlenül se nézett rám.

Hitetlenkedve bámultam Castielre. Hogy hazudhat ekkorát? Még hogy együtt vagyunk!

- Ez nem… - kezdtem el felháborodva magyarázkodni, mikor Nataniel csendre intett.

- Nem kell. – nézett le rám, de az arcán nem láttam érzelem jelét.

Lassan elindult a bejárati ajtó felé, közben megigazította az ingét. Tátott szájjal néztem utána, majd fel Castielre. A fának támaszkodva, zsebre dugott kézzel, flegmán meredt a semmibe.

- Te…! – álltam fel, mire kérdőn nézett rám – Még hogy én a barátnőd? – kérdeztem idegesen – Nem gondolod, hogy egy kicsit túlzásba estél ezzel? – mutattam idegesen Nataniel után, a hangom remegett a dühtől.

- Most mi van? – húzta fel a szemöldökét – Ne mond, hogy meg akartad csókolni! – emelte fel ő is a hangját.

- Csak hogy tudd, semmi közöd hozzá, kit csókolok meg, meg kit nem! – álltam elé csípőre tett kézzel – Ha meg akarom csókolni, akkor meg is fogom!

- Ó, igazán? – húzta fel a szemöldökét ismét – Akkor csókolj meg. – dőlt közelebb – Mint az elsőnél. – vigyorodott el – Nem gondolod, hogy kicsit ismerős ez a helyzet?

Magamban tomboltam a dühtől, de Castielre csak komoly tekintettel néztem.

- Nem fogok rajtad lógni és minden percemben pesztrálni, mint az a gyökér. – lökte el magát a fától – Meg fogom hagyni neked a lehetőséget, hogy magadtól dönts, én pedig nem akarlak manipulálni. – mondta komoly hangon.

- Persze, csak nem hagyod, hogy megcsókoljam. – mondtam gúnyos hangon.

- Az más dolog. – nézett el összeszorított szájjal.

- Csak nem féltékeny vagy? – indultam el felé ravasz mosollyal, és nekinyomtam a fának – Ha ennyire nem akarsz manipulálni, ne is szólj hozzám. – suttogtam a fülébe, majd hirtelen elengedtem és lassú léptekkel bementem a suliba. Ahogy a folyosón sétálgattam megláttam egy szórólapot az egyik hirdetőtáblán. Rögtön megakadt a szemem a diszkó gömbbel ellátott lila, csicsás papíron. Elolvastam mi volt rajta. Szombaton este kilenctől a Gödörben kezdő DJ-k tartanak hatalmas bulit, utána az after party-n pedig egy diszkó. Igen, gondoltam, ez kell nekem. Habár sose járok ilyen bulikba, de egyszer ki kell ezt is próbálni. Az ár csak ötszáz forint volt, de ha több lenne senki nem menne el egy amatőr Dj koncertjére. Továbbmentem a mosdó felé, és közben azon gondolkoztam, miért szervez a Gödör ilyeneket, amikor köztudottan rockerek járnak oda. Biztos nekik is kell a változatosság.

Szombat, este nyolc óra, Rebiék háza

Éppen B hajsütővasával babráltam Bella haján, közben pedig az elmúlt hét eseményeit beszéltük meg.

- Szóval mond el még egyszer. – utasított Bella, aki a székben éppen a körmét festette vörösre. Felsóhajtottam.

- Csak annyi történt, hogy Nat meg akart csókolni, Castiel közbevágott, vitatkoztam egyet vele, majd azt mondtam neki, hogy ne szóljon hozzám.

- És nem is szólt. – sétált be a fürdőbe Rosa, beállva a hatalmas, kivilágított tükör elé, és elkezdte felkenni magára az alapozót.

- Hát nem. – sóhajtottam fel.

- És Nataniel? – kérdezte Bella, felnézve rám a tükörben.

- Ő sem. – sóhajtottam még egyet, majd kihúztam Bella haja közül a hajsütővasat. A haja immár gyönyörűen és göndören hullott a vállára.

- Köszönöm cicám. – állt fel a székből Bella és nyomott egy puszit az arcomra.

- Semmiség. – mosolyogtam rá, majd bekapcsoltam a hajvasalót, hogy kivasaljam vele a hajam. Még mindenki egy fehér pólóban és cicagatyában készülődött, kivéve Rosa, akin már ott feszült a fekete ruhája. Elmentem mögötte és rácsaptam kerek fenekére.

- Aú! – nézett hátra rám mosollyal az arcán, majd visszafordult és folytatta a szemtus profi felkenését a szemére. Én közben elkezdtem vasalni a hajam.

- Szóval, most az van, hogy egyikkel se vagy beszélő viszonyban? – kérdezte Bella beállítva egy nagy dobozzal, ami tele volt sminkcuccokkal.

- Hát nem, de legalább már nem kell választanom közülük. – vágtam egy grimaszt – Bella, remélem kifestesz majd, ha már ilyen szépen megcsináltam a hajad. – mondtam neki mosolyogva.

- Persze, hogy megcsinálom. – felelte – Ez a ruha jó lesz? Vagy inkább a lila? – kérdezte lenézve a sötétkék feszes ruhájára.

- Ez tökéletes. – feleltem.

- Á, Rebi, te annyira szerencsétlen vagy! – lépett be B az ajtón, egy fekete miniszoknya és egy ujjatlan fehér top társaságában – Két eszméletlen jó pasi hajt rád, te meg nem tudod mit tegyél. – rázta meg a fejét, majd elkezdte felhúzni magára a szoknyát.

- Most mondtad, hogy két eszméletlen pasi hajt rám. Azaz hajtott. Te hogy tudnál közülük választani? – tártam szét a kezem.

- Áh, ez is igaz. – vette fel a blúzát is, majd beállt Rosa mellé és ő is elkezdett sminkelni.

- Siessünk, mert még meg kell csinálom a hajatokat. – mondtam és kikapcsoltam a hajvasalót. A hajam egyenesen hullott alá a vállamon, egészen a derekamig.

- Annyira szép hajad van! – nézett felém B, és lebiggyesztette az ajkait.

- Szerintem meg néha nagy nyűg. – nyögtem fel, kifelé menet a szobából – Amúgy is, neked a rövid haj áll a legjobban. – kacsintottam rá, visszatérve a szobába, egy fekete ujjatlan ruhával.

- De én mindig hosszút akartam. – nyafogott.

- Nos, én tökéletesen elégedett vagyok magammal. – szólalt meg Bella, aki már a sötétkék ruhájában parádézott.

- Nos, ha úgy néznék ki mint te, én is meg lennék! – szólalt meg Rosa.

- Nem mintha te panaszkodhatnál. – nevettem fel.

- Szerintem meg mindannyian dögösek vagyunk. – szólalt meg B – De nekem akkor is hosszú haj kell! – mondta, mi pedig felnevettünk.

Vagy fél óra múlva készen állva álltunk be a tükör elé, csinálva magunkról egy rakat képet. Azt hiszem, eléggé szexin néztem ki, feszülő fekete ruhámban, magas sarkúmban, és a füstös szemeimmel. A többiek is csodálatosan néztek ki.

- Na akkor szerintem induljunk! – mondta Rosa – Már amúgy is mindjárt itt van a Taxi. – mondta.

Elindultunk lefelé a lépcsőn, majd kiérve tényleg ott állt előttünk egy fekete autó. Beszálltunk, majd mondva, merre kérjük a fuvart, elindultunk a Gödör felé.

Megérkezve Kiszálltunk a kocsiból, előtte pedig közösen kifizettük a taxi árát. Még szerencse, hogy hoztunk magunkkal dzsekit, mert este már eléggé hideg volt. Elvégre már október van. Ja és a koncert? Nos igen, arról sikeresen lemaradtam, de se baj, majd legközelebb elmegyünk.

Betipegtünk az épületbe, és mindenki egyesével fordult utánunk. Kifizettük a belépőket, majd a pultnál vihorászva kértünk egy kör tequilát.

- Na akkor egészségünkre! – emeltem fel a poharam.

- Úgy van! – nevetett fel Bella.

- Láttátok, hogy megbámult az a szexi pasi odakint? – röhögött fel Rosa.

- Nos, nem is csodálom, mi vagyunk itt a legdögösebbek! – nevetett vele B.

- Oké, azt hiszem elég egoisták vagyunk ahhoz, hogy ma jól szórakozzunk. – nevettem fel én is.

- Várjatok, még kell a só! – szólt közbe Bella.

Mindenki elkente a kezén a citromot, hogy a só rendesen rátapadjon, majd azt rászórva, koccintottunk, lenyaltuk a sót a kezünkről, lehajtottuk a tequilát és megettük a citromot.

- Imádom. – nyaltam meg a szám.

- Á, ki nem szereti a tequilát? – kérdezte B mellettem.

- Szerintem olyan nem létezik! – mondta Bella.

Pár percig még beszélgettünk eme nemes ital csodáiról, mikor megszólalt egy pasi a színpadnál. Lesiettünk a lépcsőn a színpad elé, és a zene pont akkor kezdődött el. Nem tudom honnan, de beszereztek egy diszkó gömböt, ami most elkezdett forogni és remek hangulatot csinált. A lányokkal elkezdünk táncolni a zenére, ami nem is volt olyan borzalmas, körülöttünk pedig még sokan vonaglottak rá. Egy óra elteltével már megittunk plusz három tequilát, egy macifröccsöt és egy sopronit. A kabátjainkat beraktuk a megőrzőbe, majd visszamentünk táncolni. Mindig is jól bírtam a piát, de a nagy melegben, ez valahogy kiütött. Egyre vadabbul és felszabadultabban táncoltunk, a növekvő tömeg közepén, közben pont a kedvenc számainkat játszották. Remek volt a hangulat, és a kedvem is, egészen addig, amíg meg nem éreztem egy kezet e fenekemen. Hirtelen megfordultam és Viktorral találtam szembe magam. Mosolyogva nézett rám, és nem véltem felfedezni benne azt a gúnyt, amit máskor mindig. Odahajolt a fülemhez és belesuttogott.

- Nyugi, ha azt mondod álljak le, lefogok. – fogta meg a derekam – De egyszerűen nem bírtam visszafogni magam.

Nem tudom miért, de elkezdtem kuncogni. Majd olyat tettem, amire még én magam se számítottam. Megfogtam Viktor másik kezét és a csípőmre helyeztem, majd beletúrva a hajamba elkezdtem táncolni Viktorral. Nem érdekelt nagyon, mennyire nézik rossz szemmel a lányok. Bulizni és táncolni akartam, és most már az sem érdekelt, hogy Viktor-e az a személy, akivel fogok. Elvégre nem olyan szemét ő, mint amilyennek mutatja magát. A keze még jobban a derekam köré fonódott, úgy védett meg a lökdöső emberek támadásától. Én a kezem a nyaka köré fontam, majd hirtelen megfontolásból megfordultam és úgy kezdtem el táncolni. A keze végigfutott a combomon, majd fel a hasamig, másik kezével pedig beletúrt a hajamba, közben a nyakam szívta. Ez az érzés, abban az állapotban túl jól esett, hogy le tudjak állni. Még egy ideig táncoltam vele, nem túl szelíden, és éreztem, hogy az alkohol már túlságosan a fejembe szállt. De nem érdekelt, csak belesuttogtam Viktor fülébe.

- Nem iszunk valamit? – kérdeztem pimaszul, megfogva a karját, hogy ne dőljek el.

- Ennél többet akarsz inni? – húzta fel a szemöldökét, de elmosolyodott.

- Nem hinném. – szólalt meg mögöttem egy mély hang.