7. fejezet - A válasz

- Mi? - hőköltem hátra. Majdnem leestem a vöröske öléből. Castiel mélyen a szemembe nézett.
- Járj velem. - mondta ki még egyszer magabiztosan.
- De hát... - dadogtam - Én alig ismerlek..
- Ezen tudunk változtatni. Én már így is úgy érzem, hogy ezer éve ismerlek. - mondta és magához szorított. Nem tudtam hirtelen mit mondani.
- De még nem is randiztunk! Az egész kapcsolatunkat rosszul kezdtük! - csaptam a homlokomra. Csak most jöttem rá. Castiel felnevetett.
- Renden van akkor. Szombaton rá érsz? - kérdezte a világ legaranyosabb mosolyával az arcán. Hirtelen el is vesztettem a fonalat.
- Ő...Őő.. Persze. - mondtam lelkesen - Akkor ez egy randi?
- Igen. - válaszolt.
- És hova tervezel menni? - kérdeztem. Biztos hogy még nem találta ki. Ő alapból randizásra nem is gondolt.
- Nem mondom meg. - és végszóra belépett Lysander és a többiek. Lys Bia mellett magyarázott valamit, mögöttük Rosáék pedig mosolyogva beszélgettek. Mikor bejöttek teljesen elvörösödtem, és próbáltam leszállni Castiel öléből, de nm engedte. Szorosan tartott és ölelt magához. A többiek először meglepődtek, majd mint sokat sejtően elkezdtek vigyorogni. Én belebújtam Castiel vállába, és próbáltam nem elégni. Túl kínos volt az egész.
- Na jó gerlepár, ideje indulni. - mondta Bia, és azzal Lys Castiel fejéhez vágott egy dzsekit. Ő erre felmordult, majd kelletlenül lerakott a földre és felöltözött. A többiek is elkezdtek készülődni, Lys pedig visszatért Biához, és valamit nagyon elkezdett megint magyarázni.
- Nem fogsz fázni? - kérdezte tőlem Castiel.
- Nem tudom. Milyen idő van kint? -kérdeztem.
Mikor kiértünk, megéreztem. Próbáltam nem mutatni, de a lenge toppomban szinte megfagytam a szeles időben. Castiel észrevette, hogy vacogok és rám terítette a dzsekijét. Először tiltakoztam, majd mikor nem engedett, beadtam a derekam. Próbáltam észrevétlenül beszippantani az illatát. Olyan nagy volt, hogy kénytelen voltam felvenni rendesen. Összehúztam magamon, és legalább a combom közepéig elért. Úgy éreztem magam mint aki egy zsákban van, de legalább meleg volt. Castiel ne számítson rá, hogy egyhamar visszakapja.
- Aranyos. - mondta perverz képpel, és végigmért. Fogalmam sincs mit képzelt el éppen, de azt hiszem nem akartam tudni.
- Köszi. - mondtam halkan, és éreztem hogy elpirulok. Belenéztem a szürke szemében, és melegség öntött el. Soha nem akartam elengedni magam mellől. Mintha aki megérezte, mit gondolok, odaállt mellém és egybekulcsolta a kezét az enyémmel. Hátul ballagtunk a többiek után lassan és csendben, de az apró kézszorítások, többet mondtak minden szónál. Rose Biáéknál aludt, amit csak most tudtam meg. Nem voltam mérges, hogy engem nem hívtak, valahogy láttam benne a hátsó szándékot. Bia még mindig Lysander mellett sétált, és láttam hogy a kezük néha összeér, és ekkor mindkettőnek felcsillan a szeme. Reméltem, hogy nem lesz baj, elvégre Lys egy perverz nőcsábász. De ahogy láttam, ahogyan ránéz Biára eltűnt az aggodalmam. Nem úgy nézett rá mint egy darab húsra, hanem inkább mint egy okos és érdekes személyre, akit meg akar ismerni. Reméltem is hogy így volt. Rose pedig Liz mellett haladt, akinek a másik oldalán Bálint állt. Éppen rágyújtott, majd hátrafordult, hogy Castiel kér e. Visszautasította.
- Te nem cigizel? - kérdeztem meglepettem, mire egy mosolyt kaptam cserébe.
- Nem, ha te itt vagy. - mondta és éreztem, hogy hüvejk ujjával a kezemet cirógatja. Azt hiszem soha nem éreztem még ilyen felemelő érzést. A szívem úgy zakatolt, hogy féltem meghallják, vagy hogy kiugrik a helyéről és elszalad. Az arcom vörös volt, a tenyerem izzadt, amit reméltem Castiel nem érez, és a lábaim remegtek. Félő völt, hogy hirtelen összecsuklik alattam, és esek egy nagyot.

Mikor Biáék leváltak, Lys és a többiek hívtak egy taxit, mivel a város másik felén laknak. Castiel nem ment velük, inkább hazakísért. Út közben váltottunk néhány szót, de leginkább megint csöndben sétáltunk, de egyáltalán nem volt kínos ez a fajta csönd. Inkább sejtelmes. Mikor beértünk az utcánkba, csalódottan vettem tudomásul, hogy mindjárt el kell válnunk egymástól. A kapu előtt Castiel szembe fordított magával, lehajolt és lassan megcsókolt. Megint, mint akibe villám csapott, éreztem magam, és Castiel hajába beletúrva közelebb húztam magamhoz. Őa derekamnál fogva átölelt, én pedig összefontam a karjaimat a nyaka körül. Nem tudom meddig állhattunk így, de egy idő múlva kénytelenek voltunk elvállni egymástól. Elkezdtünk búcsúzkodni.
- Aludj jól. - mondta majd a homlokomra lehelt egy puszit, és elment. Ha nem tesz így szerintem még reggelig is búcsúzkodnánk. Még egy ideig néztem utána, majd beszaladtam a kapunk, onnan pedig egyenesen a szobámba. Gyorsan fogat mostam, majd lefeküdtem aludni, kezemben Castiel kabátjával, majd egy fél óra múlva, azt szorongatva aludtam el. Olyanonak álmondtam, mint Castiel és én moziban vagy egy kávézóban, és mindig azt hajtogatja, hogy "járj velem". De én egyszer sem válaszoltam.

A következő egy nap gyorsan eltelt, és most az egyszer vártam hogy iskolába menjek. Reggel lelkesen mentem ki a kapun és indultam el a suli felé. Ám mikor már Castiel a harmadik órára sem jött be, kezdett alábbhagyni a lelkesedésem. Biztosan megfázott. És ez azán hibám. A nap hátralévő részében ezen aggódtam, majd mikor küldeni akartam egy sms-t rájöttem, hogy még a teló száma sincs meg. Megkérdeztem Dakotától, akivel Castiel általában van, de ő sem tudta. Így mikor hazaértem írtam rá, hogy miújság van vele, és adja meg a telószámát. Miután számot cseréltünk, vagy két órán át beszéltünk. A hangja nagyon rossz volt. Elhatároztam, hogy meglátogatom, de azt mondta hogy csak szerdán menjek, mivel jönnek a nagyszülei. Nem gondoltam volna hogyCastiel a nagyi kis kedvence,de úgy tűnik igen. Ezen nevettem egy ideig, majd mikor Castiel megelégelte, hogy nagyi kisfiának hívogatom inkább elköszönt.

A következő napot alig bírtam túlélni. Így is a kedd volt a legrosszabb mind közül, mert duplaföci volt, és még dogát is írtunk. De hogy végig egyedül ültem a padban, és unatkoztam az kibírhatatlan volt. Vagyis, na jó ne szépítsünk, egyszerűen csak vöröske hiányzott. Hiába próbáltak Rosáék felvidítani, én egyre csak punyulódtam. Aztán a következő nap, egy kicsivel jobb kedvem volt, tudva hogy aznap már látom Castielt. Megadta a lakcímét én pedig telefon segítségévelelkalauzoltam magam odáig. Nem mondom, hogy nem tartott sokáig, de a lényeg hogy elértem a célt. Castiel csupán negyed órára lakik tőlem.

Megálltam a kapu előtt és becsengettem. Egy kedves hölgy jött ki, hosszú hullámos barna hajjal és egy kedves mosollyal. Kérdezte, hogy Castiel osztálytársa vagyok e, majd megkínált teával. Mivel nem kértem így csak felküldött a lépcsőn egyenesen vöröske szobájáig. Nagyon kellemes és otthonos volt az egész ház, így csodálkoztam, hogy lehet Castiel ekkora... Hogy mondjam... Más. Nem találtam meg a megfelelő szót rá, de leginkább a lázadó passzol. Lassú léptekkel mentem fel a lépcsőn, majd Castiel ajtajánál megálltam. Nem volt nehéz megtalálni, tele volt matricákkal és firkálással. Én is mindig ilyenről álmodtam, mégse volt energiám megcsinálni. Mikor beléptem, először a hatalmas tévét vettem észre, amin éppen valami játék ment, majd mikor oldalra fordultam, megláttam Castielt. Szörnyen nézett ki. Azaz nem, de betegen. Az arca viros volt, a szeme csillogott. Láttam rajta hogy lázas, majd mielőtt megszólalhatott volna rájött egy köhögés roham. Ivott egy korty vizet majd felállt. Aggodalmasan odapattantam, és leültettem.

- Csak miattam nem kell felállni. - mondtam.
Nem válaszolt semmit, csak lehúzott maga mellé. Az ágyára. Zárt szobában. Próbáltam nem gondolni ezekre a dolgokra. Éreztem hogy elvörösödök. Castiel rám nézett majd elmosolyodott.
- Hoztad a házikat mi? - kérdezte.
- Hát... Hoztam igen. - feleltem zavartan - De most komolyan erről akarsz beszélni?
- Ha márnem csókolhatlak meg, legalább terelem a témát, nem?
- Mért ne csókolhatnál meg? - kérdeztem meglepetten. Forgatta a szemeit.
- Mert nem akarom hogy elkapd.- válaszolta.
Felhúzottszemöldökkel néztem rá és egy "hagyuk már" arckifejezés után megcsókoltam. Visszacsókolt ugyan, de ennyivel be kellett érnem.
- Mikor jöhetsz suliba? - kérdeztem az előbbi miatt csalódottan.
- A héten nem. - válaszolta majd kiterült az ágyon. Csak most figyeltem meg mi van rajta. Egy szürke melegítőnadrág és egy kék póló. Mikor lefeküdt kilátszott az izmos hasa, én pedig próbáltam nemdirekt oda nézni. Majd mikor átgondoltam mit mondott elszomorodtam. Ez azt jelenti, hogy egész héten nem lesz ott. És hogy szombaton se tudunk találkozni.
Látta rajtam hogy elcsüggedtem, majd lehúzott maga mellé az ágyra. Így most kéz a kézben feküdtünk egymás mellett a plafont nézve.

- De a szombat attól még áll. - mondta, mire a szívem majd kiugrott a helyéről és a gyomromban feléledtek a lepkék.
- Ó. - leheltem ki magamból az egyetlen reakciómat és csak mosolyogtam. Az oldalamra fordultam hogy lássam Castielt. Pont engem nézett, de nem mondott semmit. Mivel én sem mondtam semmit, így csak egymással szemben, egymás szemébe nézve feküdtünk, és azon gondolkodtam e, vajon neki is így ver e a szíve.
Mint aki ismét megérezte, mire gondolok, megfogta a kezem és a mellkasára rakta.
- Érzed hogy dobog? - majd abban a pillanatban megéreztem. Először azt hittem ott nyomban szívrohamot kap. - Ez miattad van. - mondta, nekem pedig szétnyílt a szám, mert már nem bírtam tartani. Azt hittem elolvadok a forróságtól ami bennem tombolt. - Még senki nem váltott ki ilyet belőlem. - azzal megfogta a tenyerem és belepuszilt.
- Igen.
- Mi? - nézett fel értetlenül.
- Járok veled. - feleltem, mire Castielől előtört még egy köhögő roham.