Húsvéti külön kiadás!

Sziasztoook! :D Fontos, hogy tudjátok, ez a rész semmit nem befolyásol a történetben, ez egy olyan "külön epizód" semmi jelentősége sincs, ismétlem semmit nem befolyásol! Vegyétek úgy, mintha meg se történt volna, hogy megírtam!:D De csak miután elolvastátok. Jó szórakozást hozzá. :)
És még egy fontos dolog. A vége felé lesz benne egy minimális 18+, szóval csak saját felelősségre olvassátok!

Lassan kinyitottam a szemem, majd újra becsuktam, mert a fény pont belesütött, és bántotta a szemem. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és kimentem a fürdőbe. Fogalmam se volt mennyi idő lehet. Miután kicsit magamhoz tértem, egy szívroham társaságában kezdtem el készülődni. El fogok késni! Nem tudtam mennyi az idő, de a nap már hét ágra sütött a nap így biztosan késő van már. Talán be se kéne menni. Elvégre, már biztos lekéstem az első órát. Fogmosás közben pakoltam be a táskámba sebesen. Milyen nap van ma? Áh, nem érdekel, bedobáltam mindent ami a kezem ügyébe akadt, így jó nehéz lett a táskám. Gyorsan kiöblítettem a szám és ránéztem az órára, hogy melyik buszt érem még el. Castiel tuti ki fog nyírni! Mikor megláttam az időt, kicsit összerogyott a lábam. Már dél van! Hogy aludtam el ennyire? És anya miért nem keltett fel? Felemás zokniban trappoltam le a lépcsőn, majd onnan ki az utcára. Még az utolsó három órára beérhetek, és lehet nem írtak be hiányzónak. De mikor kiléptem a kapunk megtorpantam. Az alapból zsúfolt utca, most teljesen kihalt volt. Furcsálltam, de így is elindultam a suli felé. Biztosan azért üres az utca, mert dél van és mindenki munkába vagy suliba ment. Már az út felénél jártam, mikor megláttam a virágosbolt ablakában lógó táblát: "Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!". Megtorpantam. Majd tágra nyílt a szemem. Rácsaptam a homlokomra, és leguggoltam, hogy meg tudjam támasztani magam. MA NINCS IS ISKOLA! Hogy lehetek ekkora ökör? Magamat szidva indultam el hazafelé, majd mikor beértem, ledobtam a táskám és bementem a konyhába. Anya éppen szendvicseket csinált.
- Hol voltál kicsim? - kérdezte meglepetten, de én csak legyintettem egyet. Leültem vele szemben, és elvettem egy szendvicset.
- Sokan jönnek? - kérdeztem teli szájjal.
- Igen. - sóhajtott fel - Nagyapáid, unokatesóid, a barátok, Nat és az egész családja... Kész káosz a mai nap.
- Uhh... - bólogattam megértően - Hát akkor én fel is megyek - Gondoltam, hogy megmosom a hajam, de úgy is büdös lesz. - fintorodtam el, mire anya csak elnevette magát, és ki hessegetett a konyhából. Értem én, jobb egyedül.
Felszaladtam a szobámba és bekapcsoltam a gépem. Pár percig a neten szörföztem, mikor csengetést hallottam. Anya majd kinyitja, gondoltam én. De mikor már két perce folyamatosan csengetett, magam mentem le, kicsit aggódva, mi lelte anyát. De akárhogy néztem a házat, nem találtam sehol. Meglepődve mentem az ajtóhoz és nyitottam ki. Castiel állt ott huncut vigyorral és két hatalmas szatyorral a kezében.
- Szia! - lepődtem meg, és engedtem be.
- Heló. - hajolt oda és csókolt meg. Közben végigsimított a derekamon, egészen le a fenekemig. Nem húzódtam el, és a kezét se löktem el. Elvégre már pár hónapja együtt vagyunk. Becsuktam vöröske után az ajtót, aki már a szobám felé tartott. Utána szaladtam, és pont akkor értem utol, mikor már belépett a szobámba. Elég nagy kupi volt... amikor elmentem. Most viszont minden rendben volt; be volt ágyazva, a kiborított könyveim el voltak pakolva, és a ledöntött dezodorok is a helyükre voltak rakva. Elképedve néztem körbe. Biztos anya volt, nyugtattam magam. Elvégre ki más lehetett volna? Biztos betört valaki, hogy elpakoljon. Felnevettem erre a gondolatra.
Castiel ledobta a szatyrokat az ágy szélébe, majd megfordult.
- Tudod mit fogunk csinálni? - húzta perverz mosolyra a száját.
Egyből elvörösödtem.
- Mm, na mit? - kérdeztem zavarban.
- Beöltözünk! - mondta olyan lelkesen, ahogyan Rosa szokott a ruhákról beszélni. Vagy ahogyan én a jó fiúk fenekéről. Egyből elkalandozott a figyelmem más helyekre...
Majd észbe kaptam.
- Mi van? - kérdeztem értetlenül.
- Jó igaz, én nem öltözök be, de te igen. Ott van a zöld szatyorban. Vedd át, addig én előkészítem a házat. - kacsintott rám miközben kifelé ment a szobából. Én csak álltam döbbenten. Majd odamentem a szatyorhoz, és kiemeltem belőle a jelmezt. Ezt ő se gondolta komolyan.

Pár perc múlva elolvastam az első akadályt. A nyuszis jelmezem elég kényelmetlen volt, ahogyan szorosan tapadt rám, akár a kis gyerekeknek a torna dressz, csak ebben az volt más hogy szőrös volt, és rózsaszín, a fenekénél egy fehér Bojttal. A dekoltázsról nem is beszélve. Megigazgattam a nagy nyuszi fülemet és kinyitottam a borítékot.

Keress meg 5 tojást! Ha nem sikerül büntetést kapsz!

Leraktam a levelet oda, ahonnan elvettem, majd vöröskét szidva elindultam az emeleten keresgélni. Pár perc alatt megtaláltam hármat, majd lementem a lépcsőn. Térdig érő, rózsaszín bolyhos zoknim miatt folyamatosan csúszkáltam. Hamar megtaláltam a másik kettőt is; az egyiket a mosógépben, az utolsót pedig a wc mögött. Ott találtam meg a következő levelet.

Bontsd ki azt a két tojást, amelyiket ki lehet, majd a benne talált eszközökkel rajzold le ami éppen az eszedbe van. Ha nem sikerül büntetésre számíthatsz!

Remek. Castiel tuti jót szórakozik rajtam. Nekiálltam szétszedni a tojásokat. Azaz próbáltam, mert mint olyan kemény volt mint a beton. Halvány lila gőzöm se volt, miből csinálhatta őket, de már nem is számított. A kédszéléhet ütögetve próbáltam őket szét törni, majd fél óra múlva megvoltam mint az öttel. Persze hogy az utolsó kettőben voltak az eszközök.

Kivettem egy vörös tollat az egyikből, majd a másikból egy összegömbölyödött lapot. Egyből elkezdtem rajzolni Castielt, ahogy egy baltával kergetem.

Egy ideig gondolkoztam, hol lehet a következő feladat, majd rájöttem, hogy a lap túloldalán.

Ügyes! Most pedig annyi a dolgod, hogy főtt rizsből kiformázol egy tojást! Sok szerencsét hozzá. Ha nem sikerül, büntetés jár!

Ez most halál komolyan szórakozik velem?! Össze gyűrtem a papírt, és mindent otthagytam a fürdőben. Elindultam kifelé dühöngve.

- Castiel! - kiabáltam - Castiel gyere elő, vagy ha megtalállak megverlek! - mondtam idegesen.

Nevetve közeledett felém a hátam mögött. A hasát fogva röhögött, és egy videót mutogatott.

- Nee...! - mondtam és elindultam felé - Töröld ki! - mondtam parancsolóan.

- Soha! - rakta el a zsebébe a telefont. Ha megszerzem se tudom feloldani - Viszont a büntetés az jár. - húzta perverz vigyorra a száját, és pedig hátráltam egy lépést összeszűkült szemmel.

Nem foglalkozott velem, csak megfogott és felvitt a szobámba. Már nem is ellenkeztem. Jobb tűrni, hamarabb túl leszek rajta. Ledobott az ágyra és elkezdte levenni a kabátját.

- Csak melegem van. - kacsintott egyet.

Megnyugodva fújtam ki a levegőt, mire felém térdepelt, és erőteljesen megcsókolt. A dühöm azonnal elszállt, most már a hajába túrva húztam közelebb magamhoz. Hevesen csókolt, majd lejjebb ment a szájával a nyakamhoz. Mindketten szaporán vettük a levegőt. Miközben a nyakamat csókolgatta, a keze elkalandozott a testemen. Végigsimított a combomon, majd megfogta a fenekem. Egy apró nyögés szaladt ki a számon, mire erősen belemarkolt, én pedig felnevettem. A nevetésemre ős is nekikezdett, a probléma csak az volt, hogy a nyakamba nevetett ahol csikis vagyok. Eltoltam magamtól, majd a szemébe néztem. Az arca kipirult volt, a szeme tágra nyílt. Lehajolt hozzám és immár lágyan megcsókolt. Körbefontam a lábaim a dereka körül, ő pedig a hátamnál fogva fél kézzel magához húzott. Milyen erős, gondoltam magamban. Majd hirtelen ötlettől vezérelve fordultam egyet, így már én voltam felette. Egyszerre vettünk levegőt szaporán, majd a kezem magától elkezdett mozogni. Elkezdte lehúzni Castielről a pólót majd ő feljebb emelkedett, hogy könnyebben levehessem róla. Végigsimítottam izmos hasán és mellkasán, majd odahajoltam és megcsókoltam. Újra megfogta a fenekem és a hátamnál matatott. Elkezdte lassan lehúzni a cipzárt, amivel másfél órája annyit bajlódtam. Már a hátam közepénél járt, és rájöttem, ha leveszi egy szál semmibe leszek, csupán egy bugyi lesz rajtam. De ez se zavart, csak beletúrtam a hajába, hogy folytassa. Ő mindvégig engem simogatott.

Aztán hirtelen meghallottam anya hangját felettem.

- Kicsim, kelj fel! Már késő van. Mindjárt itt vannak a vendégek. - hirtelen sebességgel ültem fel, szinte beleszédültem.

Majd mikor felfogtam, hogy az egészet álmodtam, a homlokomra csaptam és egy sóhaj kíséretében hátravágódtam, anya pedig kíváncsi szemekkel kezdett méregetni.