39. fejezet - Az este

- Gyere már! – próbált meg felhúzni nevetve az ágyról Castiel, de még nem akartam felkelni.

- Nem! – nyafogtam tovább, majd ravasz mosolyra húztam a számat, és megrántottam vöröske karját. Majdnem rám esett, ha nem támassza meg magát a karjával.

- Ez nem volt vicces. – nevetett fel.

- Mégis nevetsz. – mondtam mosolyogva, majd megfogtam az arcát és közelebb húztam a sajátomhoz.

Nem válaszolt, hanem pár másodpercig a szemembe nézett. Aztán lassan megcsókolt. Mint minden egyes csókjánál, most is borsódzott a hátam. Többet akartam ebből az érzésből. Átöleltem és közelebb húztam magamhoz. Éreztem csupasz hasát, az én hasamon. Valahogy lekerült róla a pólója, nekem meg valahogy felgyűrődött. Éreztem, ahogy lélegzik, emelkedik és süllyed a mellkasa. A csípője köré fontam a lábam, mire belenevetett a számba.

- Mi van ma veled? – suttogta, miközben lejjebb haladt a nyakamhoz és azt kezdte harapdálni.

- Semmi. – mondtam csukott szemmel – Csak szeretlek. – tettem hozzá, mintha mi sem lenne egyértelműbb.

Mikor kimondtam, egy nagyot harapott a nyakamba.

- Aú! – kiáltottam fel, mire elhúzódott és rémült tekintettel rám nézett.

- Bocsánat! – hűlt el a képe, ami nevetésre késztetett.

- Semmi baj. – dobtam hátra a fejem, és úgy nevettem tovább az arckifejezésén.

- Én is szeretlek. – monda, aztán nyomott egy csókot az állam alá. Csiklandozott az érintése.

Még sokáig maradtam volna, így, ezzel a tevékenységgel foglalkozva, de a gyomrom elkezdett korogni, jelezve, hogy talán enni kéne valamit. Castiel nevetve állt fel, legnagyobb sajnálatomra.

- Na gyere. – tartotta felém a karját. Kelletlenül megragadtam, ő pedig felhúzott. Még nagyobb sajnálatomra, felkapta a pólóját a földről, és felvette, eltakarva a kidolgozott felsőtestét. Én is megigazítottam magamon a pólóm.

Kézen fogva ballagtunk le a konyhába, majd elővéve hat tojást nekiálltunk a tojásrántotta magas fokú elkészítéséhez. Körül belül tíz perc múlva már az asztalnál ettük a saját adagunkat csendben, de az asztal alatt heves lábcsatát vívtunk. Néha majdnem kiköptem a falatot a számból, az elfojtott nevetéstől. Mikor végeztünk elmosogattuk a tányérokat. Azaz én mosogattam, Castiel pedig törölgetett. A hónapok során kiderül, hogy jók vagyunk a csapatmunkában is. Miután minden tányér tisztán állt a helyén, a polcon, elindultam felfelé a szobámba, arra számítva, hogy Castiel követ majd. De ő nem akart utánam jönni. Megragadta a karomat és kimutatott, az ajtó felé.

- Miért nem megyünk el sétálni? – húzta fel a szemöldökét.

Pár másodpercig bambán álltam előtte, azon gondolkozva, hogy most viccel-e. Majd mikor nem mutatta semmi jelét annak, hogy nem gondolná komolyan, egy vállrándítással beleegyeztem.

- Menjünk. – húztam el a számat, azon gondolkozva, mit tervezhet.

- Nem muszáj, ha nem akarsz. – mosolyodott el kedvesen.

- De, menjünk. – erősködtem – Úgy se tudunk itthon mit csinálni.

- Nos ebben nem értek egyet. – indult el a kabátok felé, majd visszafordult és kacsintott egyet. Rögtön elvörösödtem a gondolatra, hogy miket tudnánk itthon csinálni. Aztán megáztam a fejem, hogy kitisztuljon.

Elindultam utána, majd elkezdtem felhúzni a bakancsomat a lábamra. Ő szintén így tett, majd felvette a dzsekijét is, utána odanyújtva felém a sajátomat. Felvettem a sálamat is, majd megálltam, és vártam hogy vöröske elkészüljön.

- Rosszabb vagy mint egy lány. – állapítottam meg – Lassabban készülődsz, még nálam is. – nevettem el magam, karba tett kezekkel.

- Az nem baj. – nézett rám, miközben a cipőjét kötötte. Nem jöttem rá, miért azután csinálja, hogy felvette a kabátot – Én legalább jól nézek ki. – vigyorodott el.

Először csak bámultam rá, majd szép lassan eljutott a tudatomig, hogy mit mondott.

- Te…! – nyílt nagyra a szám, és elindultam felé – Ilyet mondani egy… - hüledeztem.

Ő csak nézett rám és nevetett. Kedvem lett volna megcsapni a vállát, de tudtam, hogy akkor ő nyer. Így nem tettem semmit, csak elnéztem oldalra és vártam, hogy elkészüljön.

- Mehetünk, durci. – fogta meg a kezem nevetve, mire megenyhültem.

- Nem vagyok durci. –biggyesztettem le a számat. Nem válaszolt, csak tovább nevetett. Kilépve a házból, bezártam magam mögött az ajtót. Kézen fogva elindultam jobbra, a suli felé.

- Merre megyünk? – kérdeztem kíváncsian.

- Még nem tudom. – vonta meg a vállát, majd a zsebéből előkotorta a cigis dobozát.

- Jellemző. – mondtam undorral, mert nem bírtam elviselni, ha valaki cigizett mellettem.

- Gyors leszek. – ígérte meg mosolyogva. Nem szóltam semmit, csak durcásan haladtam tovább mellette. Meggyújtotta a cigit, majd egy jó mélyet beleszívott. Kíváncsian néztem az arcát, de nem vettem észre semmilyen változást rajta. Direkt az ellenkező irányba fújta a füstöt, hogy véletlenül se jöjjön rám. Erre elmosolyodtam és megszorítottam a kezét. Visszaszorította, majd egy fél mosollyal felém fordult. Egyből rossz érzés kerített hatalmába, a hatalmas, kihalt helytől. Már rég sötét volt, és tizenegy órakor már senki sem járt az utcán. Egyedül voltunk az egész parkban, csak a békák brekegését lehetett hallani a tó felől. Odabújtam Castielhez és szorosabban fogtam a kezét.

- Félsz? – nézett rám pimasz mosollyal.

- Nem, dehogy. – húztam fel a szemöldököm, de a hangom remegett. Csak sejtelmesen mosolygott, majd eldobta az elszívott cigijét, és megtaposta – És innen hova? – kérdeztem, és egyre csak körbe-körbe nézelődtem, gyanús alakok után kutatva, de senkit nem láttam.

- Menjünk a tóhoz? – kérdezte meg, én pedig csak bólintottam egyet, át se gondolva, hogy milyen rémisztő lehet este az a hely. DE miután már majdnem ott voltunk, nem akartam azt mondani, hogy inkább menjünk máshova. Leültünk az egyik padhoz, én pedig felhúztam a lábam, mert féltem, hogy valami, vagy valaki megfogja a sötétben. Mindenféle alakokat képeltem be magamnak, és minden egyes kis zajra ugrottam egyet.

- Ne félj. – hajolt oda hozzám, majd átkarolta a derekam és magához húzott.

- Nem félek. – mondtam, még mindig ragaszkodva a büszkeségemhez.

Castiel csak sóhajtott egyet.

- Hát persze hogy nem. – majd nyomott egy puszit az arcomra – Gyere. – állt fel, majd magával húzott a tó felé.

- Ugye, nem akarsz megfürdeni? – nyúlt el a képem.

- Dehogy. – nevetett fel, majd fogta megát és kifeküdt a fűbe. Leültem mellé én is, majd összekulcsoltam a karommal a lábam.

- Gyere már. – nevetett fel Castiel hitetlenkedve, és lehúzott maga mellé a fűbe. Egymás mellett feküdtünk és néztünk egymás szemébe. A hold megvilágította arcát, és szempillái árnyékot vetetek az arcán. Gyönyörű látvány volt. Megnyaltam a számat, majd ránéztem az övére. Ő éppen összeszorította, majd elkezdte harapdálni. Újra a szemébe néztem, majd a kezem vakon elkezdte keresni az övét. Mikor megtalálta összekulcsolta ujjait vele. Castiel keze lassan megindult az arcom felé, én pedig éreztem hogy elpirulok, mikor gyengéden végigsimított rajta. Közelebb kúsztam hozzá, és egy csókot leheltem a szájára.

Még pár percig így feküdtünk egymást nézve, mikor az ég felé fordult.

- Nézd. – mutatott fel, mire odafordítottam a fejem. Az ég tiszta volt, tele csillagokkal -  Ott van a Göncöl szekér. – nézett vissza rám mosolyogva. Még egy ideig kerestem, de sehol sem találtam a szememmel.

- Hol? – néztem vissza rá.

Megfogta a karom, és felemelte az ég felé. Kinyújtottam a mutató ujjam, mire elkezdett rajzolni valamit az égbe. És akkor megláttam a Göncöl szekeret. Nem volt benne semmi érdekes, de megmosolyogtatott. Visszanéztem Castielre, aki engem nézett csillogó szemekkel.

- Félsz még? – kérdezte halkan.

Nem válaszoltam, csak megráztam a fejem. Majd lassan felemeltem a kezem, ami most ólom nehézségűnek tűnt, és kisimítottam az arcából egy hajtincset. Ő a saját kezével felnyúlt az arcához, és megfogta a kezem. Egymásba kulcsoltuk az ujjainkat. és leeresztettük magunk mellé. Visszanéztem az égre, és elkezdtem szemlélni a csillagokat.

- Most már... – kezdtem bele – Ha felnézek az égre este, te fogsz eszembe jutni. – néztem rá mosolyogva, őt pedig elöntötte a pír. Elmosolyodott és megszorította a kezem.

- Most már… - kezdett bele, és visszanézett az égre – Ha ránézek a holdra, vagy a napra, te fogsz eszembe jutni.

- Miért pont a hold meg a nap? – kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. Hirtelen az ugrott be, hogy olyan gömbölyű vagyok mint azok, de próbáltam arra gondolni, hogy nem így értette.

- Mert bearanyozod az életemet. Még a sötétségben is. –suttogta, nekem pedig elnehezedett a szívem, aztán hevesen verni kezdett. A szemeimbe könnyek gyűltek, és csak arra gondoltam, hogy nem akarom elveszíteni Castielt magam mellől. Soha.

- Oké, ez nagyon nyálas volt. - nevetett fel, mire én is felocsúdtam a rózsaszín ködből.

- Hát, fura volt hallani a szádból. – vigyorodtam el – De örültem neki. – tettem hozzá.

Nem mondtuk többet semmit, csak csendben bámultuk az eget egymás kezét fogva. Már kezdtem fázni, mikor Castiel megszólalt.

- Szerintem ideje indulni. – ült fel – Még a végén megfázol.

- Oké. – sóhajtottam egyet, majd a sóhajtásból ásítás lett. Felálltam és elindultunk kifelé a parkból, egyenesen haza.

Mikor megérkeztünk, belépve a meleg házba, elkezdtük levenni a kabátunkat. Lerugdosva magamról a cipőt,elindultam befelé a konyhába, hogy töltsek valami innivalót.

- Kérsz valamit? – kiabáltam ki Castielnek.

- Egy kis bor jól esne. – szólalt meg mögöttem Castiel, mire ugrottam egyet ijedtemben.

- Bocsánat. – nevetett fel, majd megfogva a derekam, adott egy puszit a homlokomra.

- Ugyan. – mondtam és kínosan felnevettem – Akkor bor. – indultam el a bárpult felé, ami a nappaliban volt. Találomra kiválasztottam egy drágának tűnőt, és elindultam vissza.

- Ez jó lesz? – emeltem fel kíváncsian a bort.

- Tökéletes. – mosolyodott el.

- Tudod mi esne most jól? – mozgattam meg a nyakam fájdalmasan, mert szinte megfagyott és elgémberedett – Egy meleg fürdő. – mondtam, majd beugrott valami – Nincs nálad fürdőgatya, igaz? – kérdeztem meg huncut mosollyal az arcomon.

- Hát… - nézett rám értetlenül – Nincs. – fejezte be.

- Nem baj, van itt még régi, ami az apáé volt, mikor még velünk lakott. – indultam el a polc felé, hogy levegyek két poharat a bornak – Nekem meg van itthon fürdőruhám. – néztem rá ravaszul.

Elvigyorodott és kacsintott egyet.

- Add a bort, és csináld meg a fürdőt. – nyomott egy puszit az arcomra.

- Kikészítem a szobámba a fürdőruhád. – indultam el felfelé.

Beléptem anya szobájába, ahol kifejezetten hűvös volt, és elkezdtem keresgéli az "Apa" dobozban, amit az érintett személy nem akart magával vinni Debrecenbe. Egyből találtam hármat is, majd kiválasztottam a Hawaii mintás, kék és zöld színűt, amit úgy gondoltam, jó Castielre. Visszaraktam a dobozt a helyére, majd kimentem a szobából. Bementem a sajátomba, és leraktam az ágyra. Aztán a szekrényemben kezdtem el keresgélni a fürdőruhámat, miközben Castiel belépett a szobába.

- Még nem vagy kész?- kérdezte meglepetten.

- Hát nem úgy tűnik. – kotortam arrébb egy újabb ruhadarabot az útból.

- Akkor megcsinálom a vizet én. – mondta és bement a fürdőbe.

Én végre valahára megtaláltam a sima fehér fürdőruhámat, majd átszaladtam anya fürdőjébe, hogy nehogy Castiel rám nyisson. Gyorsan felkaptam magamra a bikinit, és áldottam az eget, hogy reggel megborotválkoztam.

Miután már rajtam volt az bikini, megállapítottam, hogy nőtt a mellem nyár óta. Elismerősen bólintottam, majd megnéztem magam a tükörben. El kellett ismernem, hogy hatott a minden napi kemény torna, mert a fenekem is sokkal feszesebb lett, nem beszélve a más teljesen lapos hasamról. Elégedetten kötöttem fel a hajam kontyba, és csavartam magam köré egy törölközőt.

Izgatottan szaladtam át a szobámba, majd bekopogtattam a fürdőm csukott ajtaján.

- Gyere. – szólt ki Castiel. Lassan kinyitottam az ajtót és belépve Castielt találtam a habbal teli kádban, a szappantartó helyén pedig a két pohár, félig tele borral. A villany le volt kapcsolva, és mindenhol apró gyertyák világították be a helyet. Egyből hevesen megdobogott a szívem, majd arra gondoltam, hogy tudta ezt ilyen hamar összedobni. De most nem foglalkoztam ezzel. Becsuktam magam mögött az ajtót és odasétáltam a kádhoz.

- Még jó, hogy ilyen nagy kádad van, amúgy el se férnénk. – nevetett fel, majd rém nézett – Nem jössz? – húzta fel a szemöldökét kíváncsian, mikor nem mozdultam a kád mellől. Nyeltem egy nagyot, és nem értettem, miért vagyok ilyen ideges. Elvégre az én ötletem volt. Kibontottam a magamra kötött törölközőt és lassan ledobtam a földre. Castiel próbált nem megámulni, de még így is észrevettem. Most ő nyelt egy nagyot, majd a szeme végighaladt az arcomtól egészen a talpamig. Odamentem a kádhoz és beleléptem. A meleg víz jót tett a végtagjaimnak mikor beleültem.

- Nem túl forró? – kérdezte aggódva.

- Tökéletes. – biztosítottam róla, hogy remek munkát végzett.

Először kínos csendben ültünk egymással szemben, próbálva nem bámulni egymás adottságait, közben a bort szürcsölgetve. Már éppen kezdtem volna megbánni az ötletemet, mikor fogta magát és rám fújta a habot.

- Hé! – nevettem fel, majd leraktam a poharat, és én is visszafújtam rá a habot.

Ezzel szórakoztunk egy ideig, amikor hirtelen megragadta a lábam és közelebb húzott magához. A lábaim kinyújtva pihentek az ő lábai felett. Mosolyogva néztem rá, majd a vállára tettem a karom, és összekulcsoltam a nyaka mögött.

- Mit akar Maddox? – kérdeztem kihívóan.

- Ó, ha maga azt tudná, hölgyem. – nyalta meg gyorsan a száját.

Nem válaszoltam csak odahajoltam hozzá és hosszasan megcsókoltam. Mikor elhajoltam kipirulva nézett rám és megint nyelt egy nagyot. Elmosolyodtam. Az, hogy ilyen hatással vagyok rá, csak magabiztosabbá tett. Elvettem a poharam, de szomorúan láttam, hogy nincs benne semmi. Castiel nevetve vette el és töltötte meg, utána a sajátját is.

- A mai estére! – emeltem fel a poharam, mire ő is felemelte.

- A mai estére! – mondta, majd koccintottunk. Én egy jó nagyot kortyoltam a borból, és megállapítottam, hogy remekül választottam.

- Amúgy. – tette le a félig leivott poharat a kádra – Mi történt apukáddal? – kérdezte óvatosan. Elmosolyodtam a szerény arckifejezésén.

- Megcsalta anyát. – mondtam egyszerűen, mert már egyáltalán nem bántott a téma. Túltettem magam rajta pár éve.

- Ó. – mondta, aztán megint beleivott a borába. Én is úgy tettem.

Még egy ideig beszélgettünk, mire megittuk a második pohár bort is.

- Kérsz még? – nyúlt a bor felé, de megráztam a fejem. Egyből visszahúzta a kezét.

- De te attól még ihatsz. Úgy is jobban bírod mint én. – vigyorodtam el.

- Ha te nem, hát én sem. – fogta meg az arcom és megint megcsókolt. Én a vállánál fogva húztam magam hozzá közelebb és úgy öleltem meg.

Nem akartam elengedni. Egyre csak csókoltam, és húztam magamhoz közelebb. A kezem a hátát simogatta, ő pedig az arcomat cirógatta a karjával. Majd elhúzódott.

- Szeretlek. – suttogta a számba, közben az arcomat a tenyere közé fogva.

- Én is szeretlek. – suttogtam vissza és újra megcsókoltam.

A keze lejjebb haladt a vállamra, majd azt kezdte el gyengéden masszírozni. Jól esett az érintése, és többet akartam belőle. Akaratlanul, de még jobban húztam magamhoz, szinte már belevájva körmeimet a hátába. Ő lejjebb haladt a számról a nyakamra, és azt kezdte el csókolgatni. Hátradöntöttem a fejem és élveztem a kényeztetését. Közben a keze már a hátamat simogatta, le-le tévedve a csípőmre. Majd egyik kezével a combomnál fogva közelebb húzott magához, a másikkal pedig elkezdte kikötni a fürdőruhám.

Hirtelen megijedtem, de aztán megnyugodtam. Tudtam mit akarok, és hogy mikor. Azt is hogy hogyan. Így hát a lábammal a csípője köré fontam a lábam ő pedig meghúzta a fürdőruhámat, ami engedelmesen kikötődött. A keze lassan kúszott fel a nyakamhoz, és ott is kikötötte a masnit. Majd én fogtam meg és húztam le magamról. Nem éreztem idegességet, se félelmet, még szégyenlős se voltam. Kicsit hátrébb csúsztam, mire Castiel megint nyelt egy nagyot. Majd visszanézve a szemembe szóra nyitotta a száját.

- Biztos vagy benne?- suttogta.

- Igen. – bólintottam egy aprót.